Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Berlini fal (németül: Berliner Mauer) hosszúságú erődítmények és erődítmények komplexuma körülbelül 155 kilométeramely elválasztotta Nyugat-Berlint Kelet-Németországtól. A falon keresztül létezett 28 év és a háború utáni európai rend és a kommunista elnyomás egyik legnagyobb szimbóluma volt, valamint annak bukása. 1989 ez lett az új, újraegyesített Németország sarokköve.

A berlini falról szóló szövegünket két részre osztottuk. Az elsőben egy kis bevezetőt készítettünk Berlin háború utáni történetéhez és magához a falhoz, a másodikban pedig olyan emlékműveket válogattunk össze, amelyek segítségével jobban megismerhetjük nyugati szomszédaink történetét.

A háború utáni világrend és Berlin sorsa

A második világháború után Európát a győztesek két blokkra osztották: keletire és nyugatira. A vasfüggöny, mint pl 1946 volt brit miniszterelnök Winston Churchill, két részre osztotta Európát. Közép- és Kelet-Európa országai, köztük Lengyelország is, sajnálatos módon az orosz befolyás övezetébe kerültek, míg Nyugat-Európa országai sokkal nagyobb függetlenséget őriztek meg.

A háború után Németországot négy megszállási zónára osztották (amerikai, brit, francia és orosz). 1949 két független állammá. Az ország keleti részén a Szovjetunió által ellenőrzött állam ún A Német Demokratikus Köztársaság (lengyel rövidítés GDR, német DDR – Deutsche Demokratische Republik), nyugaton pedig Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország, német BRD rövidítés).

A legszokatlanabb helyzetbe került Berlin, az ország egykori fővárosa. A város földrajzilag Kelet-Németországban volt, de nyugati része (ún Nyugat-Berlin) a demokratikus szövetségesek (Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia) foglalták el.

Nyugat-Berlint három zónára osztották, és ott állomásoztak mindhárom hatalom katonái. A nyugati városrész, utána is 1949, különleges státusszal rendelkezett, és formálisan nem volt a német állam része.

Kelet-Berlin orosz gyámság alá került, és a negyedik megszállási övezet volt. Kezdetben mindkét városrész (keleti és nyugati) együtt élt. Közös tömegközlekedés volt, a kelet-berliniek naponta ingáztak dolgozni a város nyugati részébe, és a családok felváltva látogatták egymást. Aligha számított valaki arra, hogy mi fog történni éjszaka 1961. augusztus 13…

Az éjszaka, amely megváltoztatta a berliniek életét

Az éjszakában 1961. augusztus 13, teljes összeesküvésben megkezdte a ma általunk nevezett erődítmények létrehozásának folyamatát A Berlini Fal. Néhány óra leforgása alatt keletnémet katona, rendőr és más egyenruhások ezrei vették körül Nyugat-Berlint, és kilométernyi szögesdrótot kitekertek fel. Nyugat-Berlint így teljesen elkerítették az NDK területeitől, és magányos szigetté vált, ahová nem lehetett belépni. Lezárták a felvonót és a metróállomásokat, amelyek lehetővé tették az utazást a város mindkét részén sokan a fal túloldalán maradtak.

A fal azonban végleges formájában nem egyik napról a másikra jelent meg. Először Nyugat-Berlin határát vették körül szögesdróttal, és csak a következő szakaszban emeltek viszonylag alacsony falat. A szerkezet a következő évtizedekben finomodott. A következő napokban, hónapokban és években az NDK hatóságai tökéletes erődítményeket építettek, amelyeken még az egér sem tudott átcsúszni. Kilátó tornyok és egyéb biztonsági létesítmények (beleértve a taposóaknákat is) épültek; Ezenkívül speciális riasztásokat hoztak létre, amelyek akkor szólaltak meg, amikor felállt vagy megérintette őket.

A berlini fal – miért szakadt ketté a város?

A határzár teljes akcióját teljes összeesküvésben hajtották végre, és erre senki sem számított. Ez nem meglepő – a fal emelésének napjára legalább több tízezer ember menekült el az NDK-ból. Moszkva már az 1950-es évek elején szabályokat és nehézségeket rótt a nyugat felé történő utazásra a keleti blokk összes országára. A legnagyobb probléma azonban Berlin volt, amelyet kettéosztott a határ, de a keleti városrész lakói könnyen eljuthattak Nyugat-Berlinbe - például a vasúti infrastruktúra igénybevételével. A helyzet elfogadhatatlan volt a kormányzó NDK-párt, a SED számára, főleg, hogy Moszkva felettesei következményekkel fenyegetőztek.

Ha azonban előre bejelentették a fal építésének és az ebből eredő határblokádnak a terveit, Kelet-Németország lakosainak százezrei valószínűleg nyugatra menekültek volna a felállítás napjára. Tehát az ellenkezője történt – a sajtótájékoztatón 1961. június 15 Első párttitkár Walter Ulbricht az egyik kérdésre válaszolva kijelentette, hogy "senki nem fog falat építeni". Ez csak egy füstöt jelentett, mert Ulbricht valójában már meghozta a döntést, hogy erőszakkal blokkolja a nyugat-berlini határt.

A berlini fal – menete és formája

Valójában a berlini fal kifejezés nem tükrözi ennek a szerkezetnek a lényegét. Nem a Nyugat-Berlint körülvevő keskeny fal hasonlított a középkori erődítményekhez. Ott volt a berlini fal üres föld széles folyosója (holt zóna), amely mindkét oldalról lezárta a falat. Nyugat-Berlin oldaláról futott az ún egy külső falat, és egy belső falat az NDK oldaláról. A köztük lévő holtzóna széles öve tele volt őrtornyokkal, szögesdróttal és biztonsági övvel, a közepén pedig az őrök útvonala vezetett. Az útvonal azonban elég széles volt ahhoz, hogy tankok és páncélozott járművek is elférjenek benne. Az egész szerkezet inkább börtönbiztonságnak tűnt, mint a várost körülvevő betonfalnak.

A berlini fal két részre osztható. Az első kettéosztotta a várost és kb 45 kilométer. A fal többi része elválasztotta Nyugat-Berlint Brandenburgtól és a szomszédos városoktól. Ahol a Spree folyó a határ mentén haladt, ott az erődítmény sokkal kevesebb helyet foglalt el. Maga a folyó az NDK határain belül maradt.

Élet egy megosztott városban

A lakosok élete egyik napról a másikra megváltozott. A fal felállítása után Nyugat-Berlin lakói ellátogathattak a város keleti részére, de a fordított irányt eleinte teljesen elzárták. Egy idő után kisebb kényelmi szolgáltatások is elérhetővé váltak, például családi látogatások különleges események alkalmával, de a fal megjelenésétől a fal leomlásáig a legtöbb ember Kelet-Berlinben és Kelet-Németországban el volt vágva a város nyugati részétől. Csak az idősek, akik nem voltak túl nagy értéket az NDK-s hatóságok számára, juthattak könnyedén a nyugati oldalra minden nagyobb probléma nélkül.

Kelet-Berlin és az NDK lakosai közül sokan mindent kockára tettek azért, hogy kikerüljenek a város keleti részéből, és Nyugat-Berlinbe kerüljenek, ahol csak egy lépésnyire voltak Nyugat-Németországtól. Alávágásokat ástak, a folyón, metróalagutakon vagy akár csatornán keresztül próbáltak menekülni. Néhány hétig a fal felállítása után, az utca nyugati oldalán Bernauer Straße, a nyugat-berlini tűzoltóság készenlétben volt, és elkapta a háztetőkről vagy a magas emeletek ablakairól ugráló menekülteket.

Becslések szerint a fal fennállásának 28 éve alatt Berlin is megmenekült 5000 ember. A legtöbbjük azonban kudarcot vallott – és börtönnel, vagy legrosszabb esetben halállal kellett szembenéznie. Feltételezik, hogy a fal teljes fennállása alatt legalább 136-an haltak meg menekülés közben, bár nem hivatalos becslések szerint ez még a kétszerese is. Az áldozatok egy részét lelőtték, másokat megfulladtak, vagy meghaltak a kimerültségben. Legalább 42 áldozat gyermek vagy serdülő. Arra is érdemes emlékezni, hogy még a fal felhúzása előtt sokan meghaltak a határon.

A fal látványának úgy kellett volna megmozgatnia az amerikai elnököt John F. Kennedyhogy a benne lévő 1963 élete egyik legfontosabb beszédét mondta el, mely során történelmi szavak hangzottak el "Berlini vagyok" (németül: Ich bin ein Berliner).

A fal árnyékában élés és annak látása befolyásolta a lakók hangulatát. A repülőjegy-támogatások és a pótlékok bevezetése ellenére sok nyugat-berlini elhagyta városát, helyettük ideiglenes munkaerő (ún. vendégmunkások), főleg törökök. Innen jött egy ekkora török kisebbség a német fővárosban, és főleg a kerületben Kreuzberg.

A berlini fal a művészekre is hatással volt. Az akkori évek hangulatának hatásának egyik legszembetűnőbb példája az album melankolikus dalai David Bowie Low-ja. A művész több évet töltött Berlinben, és lehetősége volt átérezni a város hangulatát. Érdekesség, hogy az egyik dal a Warsaw nevet viseli, és Bowie az 1980-as években, hazánkban járva rögzítette.

Fent beragasztottunk egy darabot Sírófalamely átadja a művésznek a fallal kapcsolatos érzéseit. Érdemes végignézni a filmet, még akkor is, ha nem szimpatikusak az ilyen jegyek. Az egyik rajongó a fal építésének idejéből és az azt követő tragikus eseményekből készített felvételek töredékeiből készített videoklipet.

A dalt azonban a brit művész legfontosabb berlini művének tartja Hősökamelyet állítólag egy fallal elválasztott szerelmespár inspirált. BAN BEN 1987 Bowie fellépett egy koncerten a Reichstag épülete (német parlament) közelében, és néhány szónokot Kelet-Berlin felé irányítottak. A keletnémet oldalon lévő falnál a lakosok tömegei gyűltek össze, hogy együtt énekeljenek a művésznővel. Előadása javította a morált, és valószínűleg befolyásolta a két évvel későbbi tömegtüntetésekben kirobbanó hangulatot. BAN BEN 1989, a fal lebontása után Bowie ismét játszott – ezúttal az egyesült város közönségének.

A Heroes című dal előadása a koncerten ben 1987 lentebb láthatod.

A fal leomlása

A berlini fal leomlása teljesen váratlanul következett be a 2010-es éjszakán 9, 1989. november 10-én. Az európai politikai helyzet már korábban is instabil volt, a Szovjetunió és az NDK-ban kormányzó SED párt politikusai bizonyára tisztában voltak a közelgő változásokkal. A lengyelországi példa egyrészt tiltakozásra ösztönözte az egyszerű embereket, másrészt tudatosította az uralkodókban, hogy a közép-kelet-európai országokban az erő uralmának ideje elkerülhetetlenül lejár. A másik dolog, hogy a keleti blokk más országaiban, így Magyarországon is sikeres puccsoknak köszönhetően Kelet-Németország lakóinak könnyebb menekülési útvonaluk volt - a magyarok esetében Ausztriába -, így az NDK-s hatóságoknak azt kellett feltételezniük, hogy előbb-utóbb országuk osztozna Nyugat-Berlin sorsában, és ez egy vörös sziget lesz, amelyet demokráciák vesznek körül, amelyek támogatják honfitársaikat menekülésükben.

A kialakult helyzetre reagálva az NDK hatóságai készek voltak messzemenő engedményekre, és úgy döntöttek, hogy az országot elhagyó állampolgárok számára kedvezményeket vezetnek be, aminek köszönhetően 1989. november 10 a magáncélú külföldi utazást lehetővé tévő vízumokat szinte „a helyszínen” kellett kiadni. Ami azonban ebben az esetben döntő, az aktust még nem parafálták, és a biztonsági szolgálatok sem kaptak új utasítást.

1989. november 9 azonban meglepő dolog történt. A SED párt szóvivője megjelent az esti sajtótájékoztatón Günter Schabowski, egy hosszú és szakszerű beszéd után hirtelen megemlítette a keletnémet határ átlépésének módját a nyugattal.

Schabowski arról tájékoztatott, hogy ezentúl magánvízumot adnak ki részletek megadása nélkül. A konferencián részt vevő újságírók érdeklődtek a változások időpontjáról, amire Schabowski tévesen azt válaszolta, hogy tudomása szerint azonnal hatályba lépnek. Más kérdés, hogy a változások Nyugat-Berlint is érintik-e, amire a sajtóreferens bólintott.

Ezt a kijelentést tévesen úgy értelmezték, mint a vízumkötelezettség és a Németország és Kelet-Németország közötti határ teljes eltörlését. Ennek eredményeként először több száz, majd több ezer és több tízezer berlini mozdult meg mindkét oldalról a fal felé. Senki sem állt készen egy ekkora tömegáradatra – a határőröktől a politikusokig. Végül a tömeg nyomására a határok kiszélesedtek, bár a végéig fennállt a veszély, hogy a rendi erők tüzet nyitnak. Ne feledje, hogy a még mindig érvényben lévő doktrína az volt, hogy mindenkit le kell lőni, aki illegálisan próbál átlépni a határon.

Amúgy akkora volt a zűrzavar, hogy az első embereknek vízumot adtak ki, ami megtiltotta, hogy visszatérjenek az NDK-ba! Megint ezer ember ment el minden ellenőrzés és bélyegző nélkül.

Az első határátkelőt az utcai hídnál nyitották meg Bornholmer Straße. Az egykori irányító épület helyén teret alakítottak ki, amelyről el is nevezték Tér november 9-én (Ger. Platz des 9. November 1989). Jelenleg a téren a nyitott kapukon rohamozó berliniek tömegét ábrázoló fotóval ellátott emléktáblák állnak.

Éjszaka vele 9, 1989. november 10-én a keleti és nyugati berliniek közös ünnepévé vált. Egyesek közösen elkezdték bontani a falat, míg mások egyszerűen csak élvezték a sört, amit a nyugati oldalon lévő éttermek ingyen szolgálnak fel. Sok berlini mászta fel a falat a Brandenburgi kapunál, amely Németország felosztása idején közvetlenül a határon volt, és gyakorlatilag megközelíthetetlen volt.

November 9-e után egy ideig határellenőrzés és vízum volt, de az ország egyesülési folyamatának szimbolikus kezdete megpecsételődött, és a németek számára 1989. november 9 ez a Fal leomlásának szimbolikus dátuma.

Az 1990-es években az egyesült Berlin lakói el akarták tüntetni a városból a régi erődítmények minden nyomát. Egyes töredékek a világ múzeumaiba kerültek, másokat pedig egyszerűen kidobtak. 1991-ben azonban úgy döntöttek, hogy a falmaradványok egy részét emlékművé nyilvánítják. Jelenleg több mint 20 emlékmű áll a fal mellett – többek között ez is benne van több száz méter az eredeti fal és több őrtorony.

A berlini fal - emlékművek térképe. Mit érdemes megnézni?

Berlinben maradt fenn viszonylag sok látható nyoma az egykori felosztásnak. Ezek faltöredékek (ugyanott állnak, vagy a város más részeiből kerültek át), régi őrtornyok vagy ellenőrző pontok. A berlini építészet is az egykori felosztásról tanúskodik - a fal futásának helyén zöldterületeket vagy kerékpárutakat alakítottak ki, és nagyon jól látható, hogy a város melyik része melyik oldalon volt. A szocialista időkből származó monumentális épületek néha túlságosan is felismerhetők.

Az alábbiakban felvázoltunk néhány helyet, ahol többet megtudhat arról, hogyan nézett ki Berlin 1989. Ez persze nem egy teljes lista - több faltöredék, múzeum vagy kiállítás van -, de mi a különböző szempontok bemutatására koncentráltunk.

Az összes általunk leírt kiállítás angol nyelven elérhető. A benne található információk nagyrészt egybeesnek, vagy legalábbis a fal létrejöttével és leomlásával kapcsolatban. Vannak azonban különböző történetek egyes emberekről és érdekes tények egy adott témával kapcsolatban.

A fal töredékei a város különböző részein is megtalálhatók - múzeumok, éttermek közelében, kormányzati épületek belsejében. Valójában intenzív városnézés mellett nehéz nem találni legalább egyszer ezeknek az erődítményeknek a maradványait.

Érdemes a lábadra is nézni. A fal egykori nyomvonala fémvonalakra (Berliner Mauer felirattal) vagy keskeny kősorra emlékeztet.

A Geschichtsmeile Berliner Mauer projekt részeként Berlin-szerte több tucat emlékművet és információs táblát hoztak létre az áldozatok emlékére. Pontos térképük a város hivatalos honlapján itt található.

Alább egy térképet talál a cikkben megjelenő megjelölt helyekkel.

A berlini fal emlékműve a Bernauer Straße-n

A város egykori felosztásának emlékét őrző műemlékek közül a legfontosabb a Berlini Fal emlékmű (németül: Gedenkstätte Berliner Mauer) az utcán Bernauer Straße (cím: Bernauer Straße 111). Jelenleg csak itt láthatjuk a valódi berlini fal töredékét egy az egyben méretarányban - vagyis egy széles holttér-sávot, amely kétoldalt záródik.

A Bernauer Straße volt a határ Nyugat- és Kelet-Berlin között. A nyugati oldal és az utca épületei Nyugat-Berlinben, a keleti oldal épületei pedig az NDK határain belül feküdtek. Éjszakai határzár után 1961. augusztus 13 a keleti oldalon lévő épületek lakói legálisan csak azt az utcát nézhették, ahol a házuk áll, de oda már nem tehették be a lábukat!

Az NDK hatóságai számára egyértelmű volt, hogy egy ilyen helyzet sok problémát okozhat számukra. Ezért a Bernauer Straße felőli épületek ajtóit és ablakait bezárták, ami megnehezítette a menekülést, és a következő években az összes helyi épületet lebontották. Kezdetben a Bernauer Straße sok merész menekülés helyszíne volt – ablakokat és tetőket ugrottak le, majd a végső erődítmény felállítása után megkísérelték az ásatásokat. A leghíresebb földalatti alagutak nyomvonalát a felszínen rögzítették.

Az egyetlen fennmaradt épület a keleti oldalon az volt Megbékélés templomaamely a külső és a belső falak között volt, és a hívek elvesztették a hozzáférést. Végső soron ő is osztozott az utca keleti oldalán és azon belül található egyéb épületek sorsában 1985 felrobbantották.

A fal történelmi területét emlékparkká alakították, angol és német nyelvű információs táblákkal. Többek között tőlük fogunk tanulni a szökésekről és a lakók tragédiáiról. Az egész park csaknem 1,5 kilométer hosszú.

A park nyugati oldalán az adósságokat megőrizték 220 méter a külső fal töredéke, amelyen azonban sok a törés. Ahol a fal nem maradt fenn, ott azonos magasságú fémrudakat helyeztek el.

A memóriahely fókuszpontja a feltérképezett kb 70 méter hosszú az erődítmény tényleges szélességű töredéke, amely egy külső falból, egy őrtoronyból, egy őrségi útvonalból és egy belső falból áll. Az emlékmű belsejét csak az utca túloldalán lévő kilátóra lépve láthatjuk. A hozzáférés hiánya a fal valódi funkcióit szimbolizálja – mind ma, mind korábban 1989, senki sem tudott átmenni a két várost elválasztó sávon.

A kilátó a fal történetével foglalkozó kétszintes kiállítás része. Érdemes benézni és megnézni a Bernauer Straße keleti fotóit az évek során.

Az emlékparkban sétálva azonnal feltűnik az egykori Megbékélés Templom helyén emelt Megbékélési kápolnaamelynek nagyon szigorú, kerek formája van. A kápolnában és környékén a korábbi templom eredeti töredékei (alapok, harang vagy kereszt) láthatók.

A kápolna bejárata közelében van egy mozgó a megbékélés szobra szerzőség Josefina de Vasconcellosamely térdelő és ölelkező nő és férfi alakokat ábrázol. A művész több másolatot készített ebből a szoborból, amelyek Európa és a világ különböző pontjain megtalálhatók, pl. a Coventry katedrálisban, a Hiroshima Peace Parkban és Belfastban.

A parkban emlékművet is állítottak a fal áldozataira. Ezt az emlékművet hívják Az emlékezés ablaka és a fal összes név szerint ismert áldozatát ábrázolja. Az emlékmű a szökés során meghaltak fényképeiből áll, haláluk dátumával együtt. Ha megnézzük a jobb oldali képeket, rájövünk, hogy a szabadságra vágyók közül az utolsó is csak néhány hónappal a fal leomlása előtt halt meg.

Tervezze meg látogatását a Bernauer Straße-n található berlini fal emlékműhöz 90-120 percre.

Szellemállomások - kiállítás a berlini Nordbahnhof S-Bahn állomás alagsorában

A szó szoros értelmében egy kicsit a Bernauer Straße-i berlini fal emlékművétől egy kiállítás található Szellemállomások és határállomások a megosztott Berlinben, amely az S-Bahn föld feletti és az U-Bahn földalatti működésére fókuszál a fal felállítása után. A kiállítás az állomás földalatti részébe való leszállás után azonnal megtekinthető Berlin Nordbahnhof (koordináták: 52.532918, 13.387731).

A pavilonba való belépés előtt érdemes körülnézni a földön kijelölt vasútvonalak után. A múltban az egyik legfontosabb városi távolsági állomás volt, ahonnan Szczecinbe indultak a vonatok. Ezt az állomást hívták Stettiner Bahnhofami pontosan Szczeciński pályaudvar. Nevét csak az 1950-es években változtatták meg.

A távolsági pályaudvar megsérült a háború alatt, de csak néhány évvel később bontották le, mert közvetlenül csatlakozott a Nyugat-Berlinen belüli vontatási hálózathoz. 1961-től az új erődítmény holtzónája haladt át a helyén.

Visszatérve magára a kiállításra - kis mérete ellenére ez az egyik legérdekesebb mind közül, ami a fal témáját érinti. A Berlin felosztása utáni első háború utáni években mindkét város metró- és vasúthálózaton osztozott. A fal felhúzása után az elővárosi vasúti és metró infrastruktúra lett az egyik legkritikusabb pont - a nyugat-berlini vonal egy része kelet-berlini állomásokon haladt át, és az alagutak szabadon mozoghattak mindkét város között.

Így hát megindult egy hadművelet annak a lehetőségének kiküszöbölésére, hogy Kelet-Berlinből a vasúti infrastruktúrán keresztül nyugatra jussunk. Ez alatt:

  • az S-Bahn és az U-Bahn vonal egy részét lezárták,
  • egyes állomásokat eltávolították a kelet-berlini infrastruktúrából, helyükön csak apró és nem feltűnő bejáratokat hagytak az őrök számára – az állomás eltűnése a város tájáról az volt, hogy gyorsabban eltűnjön az összekapcsolt Berlin korának emléke,
  • az állomások közötti átjárókat, alagutakat és más lehetséges menekülési útvonalakat elbarikádozták,
  • riasztórendszert szereltek fel, amely érintésre vagy lépésre reagált.

Ennek ellenére még mindig három nyugat-berlini vasút haladt át a Kelet-Berlin határain belüli állomásokon. Azonban erre a problémára is sikerült megoldást találni. A Kelet-Berlinben található állomásokat ún spektrumállomásokamelyen a fegyveres őrök álltak. A Kelet-Berlinen áthaladó vonatoknak minden állomás előtt le kellett lassítaniuk, de ott nem kellett megállniuk. Az ablakon kinéző utasok csak üres állomásokat és teljes felszerelésben lévő határőröket láttak. Ma már nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor az ingázók nap mint nap szemtanúi lehetnek ennek a helyzetnek.

Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy még az őrök egy része sem értékeli az életet a kommunista paradicsomban. Volt, amikor a katonaság elhagyta a fegyverét, és arra kérte a villamosvezetőket, hogy vigyék nyugat felé. Megtalálták a módját – az őröknek már nem volt közvetlen hozzáférésük az emelvényhez, helyette speciális bunkerekben ültek, amelyekben fejmagasságban egy nyílás volt, amelyekben csak fegyverek voltak.

A számos biztonsági intézkedés ellenére történtek szökési kísérletek, amelyekről az információs táblákról tudhatunk meg többet

Kb. 15-20 perc alatt megismerjük a kiállítást.

East Side Gallery és Oberbaumbrücke híd

Lehetséges, hogy a Mühlenstraße mentén East Side Gallery a berlini falhoz köthető leghíresebb hely. Tavasszal 1990, a belső fal fennmaradt töredékén (keleti oldalán) 118 művész Val vel 21 ország felett teremtett 100 falfestményamelyek közül a leghíresebb a képviselő csók Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker (NDK vezető).

A fal ma mindkét oldalán festett, de az alkotások közül a legfontosabbak a Mühlenstraße oldalán találhatók. Az alkotások a falomlás 20. évfordulója alkalmából elvégzett teljes restaurálásnak köszönhetően ma nagyon jó állapotban vannak.

Az ESG-t néha a világ leghosszabb szabadtéri művészeti galériájának is nevezik, és aligha meglepő, hogy a becenév - grafikai alkotásokat kb. 1300 méter fal!

A színes műalkotások között sétálva érdemes megjegyezni, hogy ennek a helynek megvan a maga szomorú története. Szinte közvetlenül a belső fal mögött folyik a Spree folyó, amely a határsáv részét képezte és Kelet-Berlinhez tartozott. Legalább 10 ember halt meg a Mühlenstraße-i szökési kísérlet során – fulladás vagy megfázás miatt. A tragédia Nyugat-Berlin lakóit is érte. Egyszer a nyugati oldalon játszó gyerek beleesett a Spree-be, és a határőrök nem engedték le a nyugati mentőket a vízbe; ők sem reagáltak…

Egy híd közvetlenül az East Side Gallery mellett fut a Spree folyón Oberbaumbrücke. Ezt a jellegzetes, középen kéttornyos hidat a végére emelték századi XIX és a Kreuzberg kerületet kötötte össze Friedrichshainnel. A fal megépítése után a híd határátkelőként szolgált, és csak gyalogosok járhattak hozzá.

Érdemes egy sétát tenni a híd árkádjai alatt, ahol könnyen észrevehetjük… a fejünk fölött lógó cipőket.

Faltöredék a Terror Topográfiájánál (az egykori Gestapo-székhely helyén)

Az utcán egy hosszú és csaknem ép faltöredék található (egyetlen áttörés látható) Niederkirchnerstraße (cím: Niederkirchnerstraße 1). Ennek a helynek megvan a maga sötét történelme – a náci Németország idején ez volt a Gestapo székhelye, amelyet a szövetségesek bombázása során a földdel egyenlővé tettek. Az egykori komplexum helyén egy névre szóló múzeumot emeltek A terror topográfiája (németül: Topographie des Terrors, ingyenes belépés)amelyben többet megtudhatunk a német titkosrendőrség tevékenységéről és bűncselekményeiről.

A Terror Topográfiája Múzeum fala az egyik legelgondolkodtatóbb hely Berlinben. Más megőrzött faltöredékekkel ellentétben nem fedik festmények és egyéb kiegészítők - egyszerűen csak egy hosszú és magas sor betonlapok egymás mellett vannak elhelyezve.

Figyelem! A Niederkirchnerstraße felőli fal éjjel-nappal látható, de a múzeum felőli rész csak meghatározott időpontokban érhető el.

Könnyek Palotája

Közvetlenül a vasútállomás mellett Berlin-Friedrichstraße nevű, nem feltűnő, üvegezett épület található A Könnyek Palotája (német "Tränenpalast"). Ez a korának megfelelő modern épület (ben épült 1962) szimpátiát kellett volna kelteni. De belül sok könnyet hullattak, és számtalan álom tört össze.

A Könnyek Palotája volt a bejelentkezési terem, az ellenőrző pont és az NDK-ból Nyugat-Berlinbe tartó indulás helye. Az épületbe való belépés után az utazókat egy zárt kabinba irányították, ahol az ellenőrök gondosan átvizsgálták őket. Az ő döntésüktől függött a „nyugat” eltávozás lehetősége. Az utasok az átvizsgálás után egy speciális alagúton haladhattak az állomás felé.

Bár viszonylag kevesen utazhattak Nyugat-Berlinbe (idősek, hivatásos utazók, családlátogató lakosok igazolt indokkal), még számukra is traumatikus élmény volt a Könnyek Palotája látogatása. Először sok órát vártak a meghívásra egy speciális, szűk kabinba, ahol aztán egy őr kihallgatta őket. Soha senki nem volt biztos abban, hogy végül átkerül az ellenőrzésen.

Maga az épület is remek példája annak, hogy a kommunista propaganda egyértelműen összemosódott a valósággal. A modern és világos épületet a keletnémet média ajándékként mutatta be a lakóknak, akik ennek köszönhetően kényelmesen ki tudták várni a szemle idejét. Valójában csak trauma és megaláztatás várt rájuk belül. Nem meglepő, hogy zaklatás csak a hétköznapi polgárokkal történt. Az NDK-s hatóságok krémje azonnal és különösebb stressz nélkül átvágott a kabinon.

Érdekesség, hogy a német hatóságok az NDK lakosai számára külön pénzjuttatást (németül Begrüßungsgeld, lengyelül üdvözlőpénz) készítettek elő, amely kezdetben évente kétszer (30 márka), majd a 90-es évek végén járt. évente egyszer (a pótlék 100 német márkára nőtt). Támogatás volt ez a keleti testvértársak számára, akik nemcsak kevesebbet kerestek, hanem csak korlátozott számú keleti márkát tudtak német márkára váltani a határátlépés előtt. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a leggyakrabban az idősek nyugaton családlátogatók utaztak, ez az összeg megszüntette a szegény rokonság érzését, és lehetővé tette az apró örömöket.

Jelenleg a Könnyek Palotájában van egy ingyenes múzeum a közelből 600 kiállítás. Odabent többet megtudhatunk a fal felállításának történetéről és a vasfüggönyön túl akaró lakosok nehézségeiről. Leginkább azok a kiállítási tárgyak nyűgöztek le bennünket, amelyeket egykori nyugatra menekültek ajándékoztak a múzeumnak. Köztük van többek között porcelángyűjtemény, amelyet az NDK-ból származó menekültek eltemettek és az egyesült országba való visszatérésük után megtaláltak. A kiállítások között találunk lengyel nyomot és utalást a Szolidaritásra is.

Az épületben vannak ellenőrző állomások, ezeken át tudunk menni.

Körülbelül 30-45 percet érdemes tervezni a Könnyek Palotájának látogatására. Figyelem! A Könnyek Palotája hétfőn zárva tart. (2022 novemberétől)

Checkpoint Charlie - egykori határátkelő

A városrészhez kapcsolódó egyik legnépszerűbb látnivaló Checkpoint Charlie, azaz a Kelet- és Nyugat-Berlin határátkelőhelyének egyik emlékműve (őrtorony formájában). Érdemes megemlíteni, hogy ezt az átkelőt csak a némettől eltérő nemzetiségűek használhatták - pl. diplomáciai képviselők.

A Checkpoint Charlie a népszerű utcában található Friedrichstraße. Jelenleg turistákkal zsúfolt hely az őrfülke mellett, illetve az Amerikai Zóna elhagyásáról három nyelven tájékoztató tábla mellett.

Nem mindenki tudja, hogy ez a hely a hidegháború egyik legnehezebb pillanatának volt tanúja, amely egy újabb, globális méretű konfliktus kirobbanásával végződhet. 1961. október 27a késő délutáni órákban amerikai és orosz tankok álltak egymással szemben, és parancsot kaptak, hogy reagáljanak az ellenséges tűzre. A patthelyzet több órán át tartott, és végül mindkét hatalom visszavonásával ért véget.

És mi vezetett atomháborús helyzethez? Allan Lightner, az egyik legjelentősebb amerikai diplomata feleségével magánéletben elment egy kelet-berlini színházba. Az NDK őrei őrizetbe vették őket, hogy ellenőrizzék dokumentumaikat, és a háború utáni szerződések értelmében a szövetségesek képviselői szabadon mozoghatnak a városban. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen triviális ügy milliók életébe kerülhet…

A Checkpoint Charlie közelében szabadtéri kiállítás található, sok angol nyelvű információs táblával, sok fotóval (koordináták: 52.507886, 13.388824).

Glienicke-híd, azaz a kémek hídja

Berlin összekötése Potsdammal Glienicke híd (német Glienicker Brücke) a hidegháború egyik legikonikusabb szimbóluma, ahogyan a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint a NATO közötti konfliktust nevezték.

Ezen ben üzembe helyezték 1907 a hidat Kelet- és Nyugat-Berlin határa szelte át. Hét évvel a háború vége után, in 1952, a hidat lezárták az autóforgalom elől. A berlini fal felhúzásakor a gyalogosforgalmat is akadályozták.

A Glienicke-híd az úgynevezett híd a Kémek felettmivel többször is bebörtönzött ügynökök cserehelyeként szolgált az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Az egyik során, amelyet tartottak 1985. június 11a vasfüggöny mögé tért vissza Marian Zacharski. Nemrég, be 2015, a film képernyőre került Kémek hídja Val vel Tom Hanksamely a híd történetére utal.

Ha Potsdam látogatása során meg szeretné tekinteni a Glienicke hidat, javasoljuk, hogy alaposan olvassa el a térképet, mivel az átkelő meglehetősen messze van Potsdam főpályaudvarától. A látogatási naphoz csatlakoztunk a hídon való átkeléshez Cecilienhof palotaahol a potsdami konferenciát tartották, majd a Babelsberg Parkba mentünk.

A Babelsberg Parkban pedig a legjobb kilátás nyílik a Glienicke-hídra. A híd és a Babelsberg Park közötti útvonalon (a berlini oldalon a kerékpárúton haladva) több, a fal útvonalát leíró információs tábla mellett haladunk el.

Közvetlenül a híd mellett áll (a potsdami oldalon) Villa Schöningen. Az épületben jelenleg művészeti galéria működik, az NDK-ban azonban orosz katonai kórház működött benne. 2022 októberében az erődítmények egy töredéke látható volt a villa hátsó részén.

A potsdami oldalon 7 db tájékoztató táblát helyeztek el a berlini falra utaló leírásokkal és fényképekkel. A projektről további információkat itt találhat

Fák és táblák parlamentje a Marie-Erisabeth-Lüders-Haus épületének udvarán

A Spree északi oldalán, a parlament épületétől (Német Reichstag) rövid sétára találunk egy park emlékművet, ún. Fák Parlamentje (németül: Parlament der Bäume). Az emlékmű azon a helyen épült, ahol az őrút haladt. telepítés szerzője, Ben Wargin, a város különböző pontjairól hozott ide faltöredékeket, a gránitlapokra pedig az áldozatok neveit vésték. A parkot ben hozták létre 1990 és utcaszintről nézhetjük meg (látogatásunk idején zárva volt a bejárati kapu).

A Fák Parlamentje közvetlenül az emberi jogok védelmezőjéről elnevezett kormányzati épület mellett található Marie Elisabeth Lüders (németül: Marie-Elisabeth-Lüders-Haus)melynek belső udvarán a fal falait láthatjuk.

Marie-Elisabeth-Lüders-Haus, a Spree túloldalán lévő épülettel együtt Pál-Löbe-Házben került használatba 2003. Mindkét komplexumot kétszintes híd köti össze, amely Kelet-Németország és Nyugat-Németország újraegyesítését szimbolizálja. Mindkét épületben állami intézmények működnek, de a híd alsó része mindenki számára elérhető.

Günter Litfin emlékműve az egykori parancsnoki toronyban

Tornyok voltak elszórva a fal teljes hosszában - a határ utolsó fennállásának évében mintegy 280-an voltak. Kétféle épületet emeltek: keskeny őrtornyokat, amelyekből megfigyelték a területet, és parancsnoki tornyokat, amelyekben a fal egy meghatározott szektoráért felelős parancsnokok helyezkedtek el.

Több mint 30 parancsnoki torony volt, a bennük tartózkodó parancsnokok a hatóságok és a határőrség összekötői voltak, és felelősek voltak minden lehetséges szökésért a zónájukból.

A mai napig Berlin központjában található azon hatalmas parancsnoki tornyok egyike, amelyeknél megtaláljuk Kieler Straße 2. A modern lakóépületek között meglehetősen feltűnő helyen áll.

Az épület jelenleg emlékhelyként működik Günter Litfin, az első a Fal számos áldozata közül. Litfin az erődítmények építésének egyik gazdasági áldozata volt – Nyugat-Berlinben dolgozott, és még azt is tervezte, hogy a nyugati oldalon lévő kerületbe költözik. Charlottenburg. Ő sem hitt az új, szocialista világban. A határzár után megfosztották állásától és attól a lehetőségtől, hogy beköltözhessen álmai lakásába. Végül a 30 éves férfi megpróbált elmenekülni 1961. augusztus 24valamivel több mint egy héttel a falazás megkezdése után. Leugrott a Sandkrug hídról a Spree-be, és már közeledett a nyugati határhoz, de hátulról lőtték…

Az egykori őrtoronyban kialakított emlékmű elkészítésének ötletgazdája Günter testvére volt, Jürgen Litfinaki ben halt meg 2022. Erőfeszítésének köszönhetően az épületet nem bontották le, hanem 2003. augusztus 24 ott nyílt meg a Günternek és az elnyomás más áldozatainak szentelt kiállítás.

A torony a nyári szezonban idegenvezetővel látogatható. További információk az oldal alján találhatók.

Faltöredék a rokkanttemetőben

Közvetlenül az előző pontban említett régi parancsnoki torony mellett fekszik Rokkantok temetője (németül: Invalidenfriedhof), amelyben egy faltöredék is megmaradt.

Középen épült az Invalidák temetője 18. század és az előző század közepéig fontos poroszországi, majd német hadvezéreket és katonákat temettek el. A náci nevezetességeket is ide temették el, de sírjaikat a szövetségesek a város elfoglalása után azonnal eltávolították.

A temető a fal mentén helyezkedett el, és el volt zárva a nyilvánosság elől. Az erődítmények építése során sok sírt eltávolítottak – kevés sír maradt fenn a mai napig.

A torony a Schlesischer Busch parkban és a szovjet katonák emlékműve Treptowban

Egy másik parancsnoki tornyot őriznek a parkban Schlesischer Busch. Ez a torony (Ger. Wachturm Schlesischer Busch, koordináták: 52.495711, 13.450640) azonban nem a leggondosabb, és a park közepén áll.

Azoknak az olvasóknak, akik szeretnének átérezni az NDK hangulatát és a kommunista kormány narratívájának módját, ajánlunk egy ötletet a közeli Treptow Parkahol a monumentális található Emlékmű a szovjet katonáknak.

Arany színű Sztálin-idézetekkel díszített klasszicista domborművek és egy hatalmas szovjet katona emlékműve, aki gyermeket tart a kezében – ez csak néhány elem, amely sokkolhatja a lengyel látogatókat. A temetőben sétálva kicsit olyan érzésünk lehet, mintha a mély keletre költöztünk volna. Vegyesek az érzéseink – egyrészt megértjük, hogy a német hatóságok vállalták az orosz temetők gondozását, de nehéz elképzelnünk egy ilyen jellegű helyet hazánkban.

Wall Park (német Mauerpark)

Az East Side Gallery nem az egyetlen hely, ahol a falat nyitott művészeti galériává alakították. Egy másik példa az ősi erődítmények ilyen alkalmazására az Wall Park (német Mauerpark), amelyben a belső fal 300 méteres töredékét találjuk különféle festményekkel borítva. Ezek azonban nem védettek, és mindenki alkothat sajátot, így a művészi színvonaluk határozottan alacsonyabb, mint az East Side Gallery-nél.

Ha már láttad a fal más részeit (pl. Przy Bernauer Straße vagy East Side Gallery), akkor a Parkfal meglátogatása valószínűleg időpocsékolás. Kivétel a vasárnap, amikor a park régiségpiacnak (németül: Flohmarkt am Mauerpark) és street foodnak ad otthont. A meleg hétvégéken koncertek is vannak, és a park zsúfolt helyiekkel.

Potsdamer Platz és az őrtorony a Lipcsei tér hátsó részén

Potsdamer Platz (német Potsdamer Platz) és Lipcsei tér (német Leipziger Platz) Berlin újjászületésének egyik szimbóluma. A háború után ez a terület egy törmelék volt, amelyen az 1960-as évek óta fal húzódott át. Németország újraegyesítése után mindkét teret modern épületek töltötték meg.

Jelenleg a Potsdamer Platzon a fal létezésére csak a járdán álló egyes táblák és egy kis kiállítás (angolul is, koordináták: 52.509887, 13.376341) emlékeznek.

2022 októberében egy kis kiállítás is helyet kapott a Mall Of Berlin közepén (Lipski tér).

Az idén (2022-ben) Berlinbe látogató olvasók a Lipski tér hátsó részébe mehetnek, ahol Erna-Berger-Straße van egy egykori őrtorony (németül DDR-Wachturm). Ezt a viszonylag szűk szerkezetet építették be 1966 és az első generációs őrtorony. Korábban több mint 300 ilyen megfigyelési pont volt a fal nyomvonalán!

Sajnos 2022 decemberében vagy 2022 januárjában a szomszéd telken zajló építési munkálatok miatt a torony bontásra, áthelyezésre vagy letakarásra kerül.

Köszönöm A Német Turisztikai Hivataltól támogatásért a cikk elkészítéséhez.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Európa