Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
A mandarin kacsa olyan madár, amelynek hímjeit gyönyörű színezet jellemzi. Emiatt a mandarin kacsa háziasított formáit díszmadárként tenyésztik. Íme néhány érdekes tény ezzel az állattal kapcsolatban.
A mandarinkacsa természetes élőhelye Mandzsúria, Szahalin, Japán és Kelet-Kína. Vízfolyások és erdei tavak lakják őket. Emellett Anglia is talált állandó szökött mandarinkacsákat.
A mandarin kacsa vándorló és nomád madarak. Főleg vízinövényekkel, de csigákkal vagy rovarokkal is táplálkoznak.
Mind a hím, mind a nőstény mandarinkacsák fejükön jellegzetes címerben kialakított tollak vannak. A hímek sokkal színesebbek, mint a nőstények. Vörös csőrük van, széles, krémfehér csíkokkal, amelyek a tövétől a szemen át a taréjáig húzódnak. A kontrasztos homlok és a korona eleje metálzöld árnyalatú, a korona hátsó része és a fej hátsó része rozsdás. A nyak eleje és a férfimell fémes lila színű, alul két fehér csíkkal. A szárnyakon zöld tükrök vannak. A nőstények pedig elsősorban szürke színűek, itt-ott fehér és fekete részletekkel élénkítik.
A mandarinkacsa fészkek leggyakrabban üregekben, sziklarésekben vagy törzságakban, félreeső bozótokban, ritkán a talajon helyezkednek el. Ezek a madarak szívesen laknak a fákra akasztott fészekdobozokban is. 9-12 tojást körülbelül egy hónapig keltenek a keltetőben. A fiókák képesek kiugrani a mélyedésekből, még a magasan a föld felett is. Pehelyük olyan vastag és könnyű, hogy hatékonyan védi őket az esés hatásaitól.
A mandarin kacsa, ellentétben a legtöbb kacsafajjal, nem merül. Összegyűjtik a táplálékot a víz felszínéről.
Kínában a mandarin kacsapárokat a hűség szimbólumának tekintették, mert egy életre összeállnak. Azt is hitték, hogy amikor egyikük meghal, a másik kacsa meghal a gyásztól.
A mandarin kacsa a 18. században díszmadarakként került Európába.