A szamuráj eredetileg egy kíséret, amelynek a japán uralkodókat kellett volna szolgálnia. Ők a császári őrök is.
7. és 8. század fordulóján jelentek meg. A szamuráj a nyugati feudális lovag egyfajta megfelelője. Itt vannak érdekes tények, meglepő információk és tények a szamurájokról, amelyeket kifejezetten gyerekeknek készítettünk.
1. A szamurájok részvétele a társadalomban
A szamuráj egyfajta társadalmi csoport volt, és részesedésük az egész társadalom szerkezetében körülbelül 10% volt.
2. Szamuráj szimbólumok
Mindenekelőtt a szamurájok pozíciójának szimbólumai fegyverek voltak. Főleg katana nevű kardok voltak – egy hosszabb kard, valamint egy rövidebb, a wakizashi. A szamurájok nagy tiszteletben tartották fegyvereiket.
3. A szamurájok megjelenésének okai
Ennek a társadalmi csoportnak az oka valószínűleg az a társadalmi rendszer volt, amely elismerte a császár hatalmát az ország felett.
4. Harci iskolák
Sok hely volt, ahol a szamurájok tökéletesíthették harcművészetüket. A művészeted képzése mellett fontos volt, hogy felismerd az ellenséged harcművészetét.
5. Egyéb szamuráj fegyverek
A kardok mellett, amelyek különösen fontosak voltak e harcosok számára, más típusú fegyverek is fontosak voltak, mint pl. íj, lándzsa vagy harci legyező.
6. Külső megjelenés
A szamuráj külső megjelenésének legjellegzetesebb eleme a hajvágás volt. A fejre feltűzött haj volt, az eleje pedig le volt borotválva.
7. Szamuráj jelmez
A szamuráj jelmez sok részből állt, mint pl. egy kamishimo nevű mellény vagy nadrág, úgynevezett hakama. Fontos elem volt például egy amulett is.
8. A szamuráj ethosz
Mint a lovagoknak Európában, a szamurájoknak is megvoltak a saját ethoszai, vagy követendő szabályai. A legfontosabb alapelvek az voltak, hogy hűségesnek kell lenni a mesteréhez, és alá kell vetni magát.
9. Seppuku
A Seppuku a szamuráj kultúrában jelen lévő rituálék egyike. Ez egy rituális öngyilkosság volt, amely során a szamuráj nem érezhetett félelmet.
10. Oktatás
A szamurájokat nem csak harcművészetekre, hanem más készségekre is megtanították, például olvasásra, írásra, kalligráfiára, irodalomra, zenére, pózokra és retorikára, valamint taktikára, orvostudományra, jogra és teanézésre.