A tengerből kiemelkedő sziklára épült Monemwasia (görögül: Μονεμβασία) a görög Peloponnészosz egyik legszebb városa, és elhelyezkedése azonnal a híres Gibraltárhoz kelti az asszociációkat.
A múltban Monemvasia fontos kikötő és virágzó kereskedelmi központ volt, ma pedig egy nyitott építészeti múzeumra emlékeztet. Vörös csempével borított téglaházak, szűk átjárók, bizánci templomok vagy romjaik, nagyszerű kilátás – mindezt számos taverna, étterem és üzlet szövi át. Ha a Peloponnészosz déli részén jársz, vétek lenne nem idejönni!
A város rövid története
A biztonságos menedéktől a Peloponnészosz legfontosabb középkori kikötőjéig
Amikor a város kezdetét keressük, vissza kell mennünk VI századbanamikor a Balkán-félsziget elkezdte benépesíteni az északi szláv népeket. A megszállók az egész Balkánon letelepedtek, elfoglalták a legtermékenyebb mezőgazdasági területeket, és arra kényszerítették az őslakosokat, hogy megerősített városokba és nehezen megközelíthető helyekre meneküljenek.
FOTÓK: 1. Hagia Sophia templom; 2. Séta a Felsővárosban;
A fenyegetés elérte a görögöt is Laconia, ami arra késztette lakóit, hogy biztonságos erődítmény építése mellett döntsenek. A kiválasztott helyszín egy, a tengerpart közelében fekvő, tengerből emelkedő magas szikla volt, amelyet csak egy keskeny műút kötött össze a Peloponnészoszi-félszigettel. Ennek a sziklának van 1,5 km hosszú, nak nek 500 m széles és nagyjából magas 200 m. Tetején létesült az első település.
FOTÓK: Monemvasia (Peloponnészosz) - az Alsóvárosban sétálva
Monemwasia alapítása óta 583 vagy 584, nak nek 1460 (rövid szünetekkel) a Bizánci Birodalom része volt. A város az évszázadok során kistelepülésből a Kelet-Római Birodalom egyik legfontosabb kikötőjévé és kereskedelmi központjává fejlődött, amelyre elsősorban a Kelet és Nyugat közötti fekvése volt hatással. Megindult a dinamikus fejlődés X századés be XIII század császár Andronicus II Palaiologos kiterjedt kereskedelmi kiváltságokat biztosított a városlakóknak. Ebben az időszakban bővült a város legjelentősebb, ma néven ismert temploma Hagia Szophia.
FOTÓK: 1. Monemwas kilátása; 2. Séta közben az Alsóvárosban;
Monemvasia kereskedelméről volt híres édes szeszezett Malmsey bor, valamint az olívaolaj, a selyem vagy egy természetes vörös festék ún kermes. Lakosai főként a tengeri kereskedelemhez kapcsolódó szakmákban dolgoztak. A városban járva a legkönnyebben kereskedőkkel, tengerészekkel, asztalosokkal, hajótulajdonosokkal és … kalózokkal lehetett találkozni. Rajtuk kívül előkelő helyet foglaltak el az edénygyártó iparosok és a házépítő kőfaragók is. Az aranykorban még Monemvasia is lakott volt 60.000 ember!
KÉPEK: 1. és 2. Séta a városban; 3. Régészeti Múzeum;
Erődített város bizánci stílusban
A város legnagyobb büszkesége még ma is a kifinomult erődrendszer. Monemvasia a bizánci városkastélyok szellemében alakult, és három védelmi vonalból állt. A szikla legmagasabb pontján (úgy nevezett fellegvár) egy állandó fellegvár négyzet alakú erődítmény formájában, minden sarkában tornyokkal, amely az utolsó védelmi pont volt.
Közvetlenül alatta húzódott Felsővárosszintén meredek sziklákkal megerősített és védett, amely a legfontosabb köz- és vallási létesítményeknek adott otthont. Lent, a szikla lejtőjén, három oldalról falak vették körül Alsóváros. Mindkét részt fal választotta el, és a köztük lévő átjárás csak a monumentális kapun keresztül volt lehetséges, amelyben a helyőrség állomásozott.
FOTÓK: 1. Monemwasia; 2. Séta a Felsővárosban;
Ez volt a bizánci városok hagyományos rendszere, amelyet Mystrában és Thesszalonikiben is megfigyelhetünk. Ha a megszállók meg akarták hódítani Monemvasiát, először át kell törniük az Alsóváros falait, majd át kell törniük a sziklán található Felsővárosba, és végül el kell foglalniuk a fellegvárat.
Az akkori mérnökök és építészek felkészültségét leginkább az bizonyítja, hogy a lakosoknak sikerült sikeresen visszaverniük az arab és a normann inváziót 1147.
Az erődítmények ma látható megjelenése a későbbi velenceiek által végrehajtott újjáépítés eredménye, akik a falak eredeti nyomvonalát alkalmazták, és azokat tovább erősítették, alkalmazkodva az új kihívásokhoz, vagyis a tüzérség alkalmazásához és az ellene való védekezéshez.
Név és bor
A Monemvasia név két görög szóból származik, mone és emvasiaamelyet kombinálva úgy lehetne fordítani egyetlen bérlet. Ez annak volt köszönhető, hogy a keskeny műúton csak egy átjáró vezetett a városba.
Manapság egy közönséges híd vezet a szigetre, de egészen a végéig századi XIX a helyén tizennégy íves építmény állt, közepén fa felvonóhíddal, amely veszély esetén megemelhető. Az átkelőhöz való hozzáférést ezenkívül őrtornyokkal védték (amelyek már nem léteznek) az átkelő mindkét végén.
A velenceiek viszont az olasz nevet használták Malvasiaami ismerős lehet a bor szerelmeseinek. Innen kapta a nevét a népszerű szőlőfajta malvasiaamelyet a Földközi-tenger különböző területein (és nem csak) termesztenek. A múltban Monemwasia volt az egyik fő kereskedelmi központja ennek az alkoholnak.
Modern idők
Bizánc bukása után Monemvasia a velenceiek uralma alá került (lat 1460-1540 és 1690-1715) vagy az oszmánok (1540-1690 és 1715-1821). Ez utóbbi uralkodása alatt a történelmi templomokat és néhány középületet mecsetté alakították. Az új kormányzók a meglévő erődítményeket is bővítették, megerősítették és bástyákkal bővítették.
Monemvasia a hatalomváltás után sem szűnt meg fontos kereskedelmi központ lenni, és az akkori építkezéseket figyelembe véve akár virágzásnak is tekinthető. Csak a második félidőben Tizennyolcadik század, az orosz-török háborúk idején a város gazdasági hanyatlásba esett. Végül 1821. július 23 felszabadult és beépült az újonnan megalakult görög államba.
Monemvasia: városnézés és gyakorlati információk
A kortárs Monemwasia egy tipikus turistaváros. Sajnos a történelmi épületek csak az Alsóvárosban maradtak fenn, ahol ma éttermek, üzletek és szállodák találhatók hangulatos épületekben.
FOTÓK: Az egyik templom - Monemwasia
Az Alsóváros nem tartozik a legnagyobbak közé, de túlzás nélkül nevezhetnénk nyitott múzeum. Érdemes bejárni a különböző mellékutcákat, ahol bizánci templomok maradványait és egyéb műemlékeket találhatunk.
FOTÓK: Monemwasia - úton a Felsőváros felé
A Felsőváros esetében szó szerint egyetlen objektumok maradtak fenn teljes egészükben, a többi pedig egy tipikus régészeti lelőhelyre emlékeztet - elsősorban alapokat, romokat találhatnak a látogatók. Ennek ellenére érdemes felmenni az emeletre, ahol a felújított műemléki kapu és a Haga Sophia templom mellett csodálatos kilátások várnak ránk.
Hasonló a helyzet a fellegvárral is, amelyből csak maradványok maradtak fenn. Minden bizonnyal igazi csemege lesz a régi erődítmények kedvelőinek, de másokat enyhe csalódás érhet. Annál is inkább, hogy a fellegvár környéke nem nyújt olyan látványos kilátást, amely kárpótolhatna minket egy sétáért.
A legjobb, ha abból tervezünk több órától maximum fél napig (ha azt is tervezzük, hogy beülünk valamelyik kocsmába és pihenünk).
Ha autóval érkezünk, két parkolási lehetőség közül választhatunk. Vannak, akik megállnak a város főkapujához vezető út szélén. Parkolhatunk a híd bal vagy jobb oldalán lévő parkolókban is, ahonnan várakozunk 20 perc séta. Kényelmesebb volt nekünk a hídnál parkolni, így nem kellett tartanunk az esetleges dugulásoktól és a távozáskor jelentkező problémáktól.
A városba a két kapu egyikén léphetünk be. A legkényelmesebb az úton sétálni és a főkapun bemenni. Alternatív megoldásként a felső kapu felé vezető gyalogösvényen haladhatunk. A kettes számú lehetőség jobb kilátást biztosít számunkra, és a város elhagyásakor a főkaput úgyis látni fogjuk.
Monemvasia: látnivalók, műemlékek, érdekes helyek
Alsóváros
Az Alsóváros (Kato Polis) Monemvasia kereskedelmi központja volt. Itt helyezkedtek el a kézműves műhelyek, üzletek, kereskedők és tengerészek házai. A területet vallási központok is megtöltötték. A forrásokból úgy tudjuk, hogy a város alsó részén volt legalább egy 27 keresztény imahely: templomok, szerzetesi katolikusok, kápolnák és családi templomok. Közülük csak néhány maradt fenn napjainkig, köztük néhány romos állapotban van…
A macskaköves utcák felfedezése során különböző korszakok építészetének példáival találkozhatunk. Az eredeti bizánci épületek közül azonban nagyon kevés maradt fenn. Az épületek többsége az oszmán és a velencei időkből származik, bár a meglévő középkori építmények alapjaira épültek. Ma a történelmi házakban tavernák, üzletek és szálláshelyek találhatók. Az éttermek egy része szép tetőterasszal rendelkezik, ahol élvezhetjük az étkezést és a csodálatos kilátást. Mindezt bájos terek egészítik ki fákkal (pl. olajfákkal).
Az Alsóváros nem foglal el túl nagy területet, érdemes nagyobb terv nélkül bejárni.
Régészeti múzeum
Kis Régészeti Múzeum (görögül: Αρχαιολογική Συλλογή Μονεμβασιά) történelmi épületben található A tizenhatodik században az egykori mecset épülete, amely a város alsó részén, a főtéren áll. Bár a létesítmény nem különbözik méretben és maximum 20-30 perc alatt könnyedén meglátogathatjukmindenképpen érdemes megnézni.
A gyűjtemény büszkesége az alsó- és felsővárosi műemlékekből megmentett dekoratív szobrászati elemek. Különös figyelmet érdemelnek a következők: 11. századi templom (építészetben az ikonosztáz őse) az Alsóváros egyik templománál, ill. 12. századi márvány ajtókeret a Hagia Sophiából vett ajtóból.
Rajtuk kívül történelmi kút, a Velencei Köztársaság faragott heraldikai címere, márványlapok, tányérok és egyéb porcelánok, valamint a város történetét bemutató ismertető táblák várják a látogatókat.
tér és az Elkomenos Christos templom
Az Alsóváros főterén található Régészeti Múzeum mellett külön haranglábat, a központba helyezett ágyút, ill. Elkomenos Christos templom (Láncos Krisztus lengyele).
Ezen a helyen az első templom valószínűleg a városalapítást követő első évszázadokban épült, de a ma látható épület csak a város alatt nyerte el mai formáját. a 17. század végeamikor kupolát és narthexet (fedett előszobát) adtak hozzá.
A templom leghíresebb emlékműve a Krisztus keresztre feszítését ábrázoló ikon a tizennegyedik század második fele.
BAN BEN 1979. november ez a középkori műalkotás a tolvajok áldozatává vált. Szerencsére az ikont a következő évben visszakapták, de tovább 31 évre a Bizánci Múzeumban kötött ki Athénban. Csak benne 2011 sikerült visszahoznia Monemvasiába.
Portello (tengeri kapu) és egy kis strand
Körülbelül a város főtere magasságában található a déli kapu (úgy nevezett Portello). Elhaladva mellette egy kis területre érkezünk, amely korábban kikötőként működött, amit manapság a turisták strandként használnak.
A védőfal keleti szakasza
Ha valaki jobban szeretné megismerni Monemvasia védelmi erődítményeit, annak érdemes elmenni Alsóváros keleti határához, ahol megtekintjük a védőfal restaurált töredékét (és még sétálhatunk is rajta).
Világítótorony
A város elhagyása után a keleti kapun át a felújított világítótorony felé haladhatunk század végeamelyen belül van egy kis múzeum.
Szent Apostolok kápolnája
Az egyik legszokatlanabb imahely Monemvasiában a Szent Apostolok sziklába vájt kápolnája. Kis remetelak formája van, melyben posztbizánci falfestmények töredékeit őrizték meg.
A kápolnához az Alsóról a Felsővárosba vezető ösvényről jobbra kell fordulnunk. Ha be akarsz menni, akkor fel kell mászni a sziklára, de ez nem lehet nagy probléma.
Felsőváros
A város felső része teljesen ellentéte az alsónak. Bár még bent XVII század itt még 500 háztartás is volt, ez csak ókori régészeti lelőhelyekre emlékeztető romok maradtak fenn. A bizánci időszakban a Felsővárost uralkodók és arisztokraták foglalták el. A velencei uralom után a terület elvesztette jelentőségét, a török időkben csak az oszmán hatóságok képviselői és a török méltóságok telepedhettek le.
Egy kanyargós ösvény vezet majd a Felsővárosba, ahová a haranglábnál bekanyarodva jutunk el.
Ha nem is érdekelnek minket teljesen a romok, akkor is érdemes felmenni és megvárni minket nagyszerű kilátás nyílik az Alsóvárosra. Ott azonban nem találunk kocsmát vagy egyéb turisztikai létesítményt.
Monumentális kapukomplexum
Az Alsó- és Felsőváros közötti átjárót monumentális kapu védte, amely az évszázadok során stratégiai védelmi pont volt. A kapuépület egy kétszintes épületegyüttes volt, amely egy helyiségcsoportból állt, amelyet a helyőrség használt, és a város adminisztrátorának szolgálatában állt.
A jegyzetekből A 17. századtól török utazó Evliy Celebi tudjuk, hogy látogatása idején a kapuszobákat pihenőhelynek és a hadsereg klubjának használták.
A kaput felújították, szabadon betekinthetünk az üresen álló helyiségekbe, ahol ismertető táblákat helyeztek el.
Hagia Sophia templom
Egy meredek szikla szélén állva Hagia Sophia templom (Isten bölcsessége) eredetileg hívták Panagia Hodegetria, a bizánci vallási épületek közül a legfontosabb volt. A hagyomány szerint a királyi dinasztia emelte ben XII század. Az évszázadok során az épületet többször változtatták, az első nagyobb átépítésre ben került sor XIII század.
Az oszmán időkben a templomot mecsetté alakították át (a déli falhoz egy mihrab, azaz egy imafülkét építettek). Az utolsó jelentős rekonstrukció ben történt XVII századamikor a nyugati oldalra egy kétszintes építmény került.
A múlt században a templomot felújították, és meglehetősen jó állapotban van. Belül jellegzetes kupola és faldísz-maradványok hívják fel a figyelmet.
Ciszternák, oszmán mauzóleum és egyéb létesítmények
A Felsőváros maradványait meglátogatva különféle építményekre bukkanunk - házromokra (amelyek korábban két-három szintesek), szabadon álló lépcsőkre vagy más középületek maradványaira.
Meglehetősen jó állapotban fennmaradt három történelmi ciszterna, amelyek nélkül a város nem tudna működni, mert Monemvasiának nem volt természetes vízforrása.
Az első török uralom idején (nyáron) épült oszmán mauzóleum 1540-1690). A kupolás szerkezet az oszmán építészet jellegzetes példája, akárcsak a kétszintes arab fürdő (hamam) romjai.
A séta során bizánci időkből származó templommaradványokat is érdemes felkutatni.
Fellegvár
A fellegvár a szikla legmagasabb pontjára épült és a védekezés utolsó helyeként működött. Az építmény egy négyzet alakú alaprajzra épült bizánci erőd volt, mindegyik sarkán négy toronnyal. A fellegvár északkeleti végétől egy hosszú fal kerek toronnyal végződött.
Az épület falai napjainkig fennmaradtak. Majd ráérünk kb 15 perc a felső és alsó várost elválasztó kaputól kezdve.
Sajnos a fellegvár környéke nem a legjobb kilátópont - lent az épületromokat nézhetjük majd meg, de a környék már nem látszik.
Az erőd közelében még mindig St. XVI század a szikla északi lejtőjén volt egy bejárat, amely lehetővé tette a Felsővárosba való bejutást. Csak ott bent 1564 A Máltai Lovagrend lovagjai megpróbáltak bejutni a városba, de visszaverték őket. Ezt követően az oszmánok úgy döntöttek, hogy az átjárót megtéglázzák és felállítják az ún Vörös fal (Mura Rossa)amely az építésénél használt vörös habarcsról kapta a nevét.
