Diocletianus fürdői voltak az utolsó császári fürdők Rómában és egyben az ókor legnagyobb termálkomplexuma ami kitarthat 3000 ember. Területük kb 13 hektár és egy dombra épültek Esquiline és Quirinal között Minimális.
A komplexum főépületének impozáns része az átalakulásnak köszönhetően napjainkig fennmaradt Angyalok és Mártírok Szűzanya bazilikaamelynek tervezéséért ő volt a felelős Michelangelo. Ebben a templomban két felejthetetlen alkotást találunk Igor Mitoraj - monumentális ajtó és márvány fejszobor Keresztelő János.
Cikkünkben röviden bemutattuk a komplexum sorsát és ismertettük a látogatható vagy megtekinthető maradványait. Köztük két templom, egy tökéletesen megőrzött épület, amelyet egy ideig planetáriumként használtak, a külső fal töredékei és az egyik részleg. Museo Nazionale Romano, amely a termálfürdő maradványaira épült egykori kolostorban található.
Történelem
Diocletianus fürdői az ókorban
A fordulóban épültek a legnagyobb római fürdők 3. és 4. század, amikor a birodalmat már négy uralkodó uralta (tetraarchia), de egyikük sem lakott tartósan az Örök Városban. Az új komplexum építéséhez szükséges telket a birodalom nyugati részét uraló császár vásárolta meg Maximianaki ben jött Rómába 298 év. Közben került sor a komplexum hivatalos felavatására és Diocletianusnak való felszentelésére 305 és 306, ami azt jelenti, hogy az építkezés csak hét-nyolc évig tartott!
Építészetileg a Diocletianus-fürdő a caracallai fürdő elrendezését követte, de lenyűgözőbb volt. Az egész komplexum téglalap alaprajzra épült, méretekkel 376 x 361 m és kb 13 hektár, a az építkezés megkezdésének előkészületei az egész kerületet a földdel egyenlővé tették.
A főépület méreteivel a komplexum központi része volt 244 x 144 m. Itt helyezkedett el egy tengely mentén az összes fürdésre használt helyiség. Délnyugat felől nézve ezek voltak:
- meleg fürdő szoba (kaldarium),
- egy kisebb szoba meleg vízzel (tepidárium),
- nagyszerű hely a hideg fürdők számára (frigidarium),
- szabadtéri medence (natatio), amelynek területe kb 4000 négyzetméter.
Körülöttük szimmetrikusan helyezkednek el a fennmaradó kisegítő helyiségek, mint a ruhatárok és előszobák. Például a frigidarium csarnoka mellett két palészter vagy tornáccsal körülvett edzőudvar szegélyezte.
Az egész komplexumot a külső falgyűrű kerítette be, befelé irányítva a pavilonok, szökőkutak és exheders tereket. A külső fal és a központi épület közötti teret kertek és személyzeti sétányok foglalták el. A főbejárat az északkeleti oldalon volt, de ez a városközpont felé néző fal monumentálisabb formát kapott. Középső része egy mesterséges emelvényre felállított exedra volt (nyitott, félkör alakú fülke, alakját ma négyzet követi Piazza della Repubblica). Mindkét végét a könyvtárépületek szegélyezték, mögöttük pedig a Pantheonra emlékeztető kerek szobák, amelyek változatos körülmények között fennmaradtak napjainkig (az egyikben ma a Szent Bernát-templom található).
A termálfürdők vízellátása vízvezetéken keresztül történt Aqua Marciamajd közvetlenül az exhedra alatt húzódó ciszternában tároljuk.
A forrásokban 5. század információt találhatunk arról, hogy akkoriban a Diocletianus-fürdő kb 3000 emberami azt a feltételezést ad okot, hogy fénykorukban sokkal több is elférne! A fürdőket az osztrogót invázió után végleg felhagyták VI századbanaki tönkretette a komplexumot vízzel ellátó vízvezetéket.
Michelangelo utolsó nagy munkája
Ha Diocletianus fürdőjét a város szívében található számos műemlékhez hasonlítjuk, nehéz nem azt a benyomást kelteni, hogy a sors kedvesen bánt velük. BAN BEN XVI század a főépület központi része még jó állapotban volt, az épület falai (beleértve a frigidarium termét is) a boltozatig értek. Érdekes módon hasonló volt a helyzet a helyszínt körülvevő fallal, beleértve a monumentális exhedrát is.
A termálfürdő maradványait a viszonylag jó állag ellenére sem hasznosították gyakorlatiasan, bár láthatóan könnyed erkölcsű hölgyek szolgálták ott szolgálatukat. Nehéz megmondani, miért történt ez, de akkoriban a terület vidéki volt, és olyan távol volt a központtól, hogy senki sem döntötte el, hogy megerősített rezidenciát alakítson ki belőle (ilyen sorsra jutott például a Marcellus Színház).
Az ókori maradványok vallási célokra való felhasználásának ötlete ben született meg XVI század nevű pap fejében Antonio del Duca. Sikerült elérnie vele a pápát Pius IVakinek tetszett az ötlet, hogy egy pogány épületet templommá alakítsanak. Az új templomot a keresztény mártíroknak szentelték fel, akik a hagyomány szerint a termálfürdő építése során végzett rabszolgamunka során haltak mártírhalált. A templommal együtt a karthauzi rendi kolostort is tervezték építeni a komplexum maradványaira.
A koncepció megvalósításáról ben született meg a végső döntés 1561. A projekt előkészítésének küldetését kapta Michelangeloaki annak idején a nyolcvanas éveiben járt, bár minden bizonnyal más jelölteket is számításba vettek, hiszen a vázlatok napjainkig fennmaradtak Donato Bramante és Baldassare Peruzzi.
A bazilika tervezésekor a reneszánsz látnok főszabály szerint a meglévő építmények megőrzését tervezte. Tervezésének temploma egy görög kereszt alaprajzú épület volt, három bejárattal, amelyek megfeleltek a három fennmaradt homlokzatnak (ezek közül csak egy maradt meg a mai napig). Az új bazilika magja a frigidarium volt, a délnyugati szárnyba pedig tepidárium került, amely a legjobb állapotban fennmaradt helyiségek közül. A legrosszabb sors az akkoriban rossz állapotban lévő kaldáriumra jutott - nála csak az apszisfal maradt meg, amely a bejárat külső homlokzataként szolgált. Michelangelo azonban nem élte meg a befejezést, és a diák halála után folytatta a munkát Jacopo Del Duca, aki egyben Antonio unokaöccse, a projekt elindítója.
A bazilika mai megjelenése azonban eltér az eredeti változattól. BAN BEN 1749a közelgő jubileumi év alkalmából a templomot a terv szerint újjáépítették Luigi Vanvitelliamely 90 fokkal megváltoztatta a tájolását, a belső teret további oszlopokkal díszítette (az ősieket utánozva) és egy apszisos kórust kapott. Ez utóbbi változtatás a nyitott natatio uszoda fennmaradt homlokzatának jelentős töredékének lebontásával függött össze. Az évszázadok során a belső dekoráció is változott, ami Michelangelo meglehetősen szigorú eredeti elrendezését pompával teli templommá változtatta.
Nem sokkal a bazilika építése után megkezdődtek a karthauzi kolostor munkálatai, amely a termálfürdő maradványaiból épült, de túlmutat a külső fal eredeti pályáján. Két kolostor volt. A kisebbet egy nyitott uszoda helyén állították fel natatio és területének körülbelül 1/3-át foglalta el. A nagyobbik Michelangelo nevéhez fűződik, de építését az építész halála után kezdték el.
BAN BEN 1575amikor már Péter trónján ült Gergely XIII, az egykori termálfürdő néhány, a szerzetesek által nem használt helyiségét pápai raktárakká alakították át, amelyekben gabonát és olajat tároltak.
Diocletianus fürdőjének nyomában
A termálkomplexum maradványai az állomás mellett találhatók Roma Termini és mindennap emberek tömegei haladnak el mellettük. Megközelíthetjük őket metróval (a Repubblica vagy a Termini állomáson szállunk le), vagy a központból gyalogosan is elérhetjük őket az utcán. Via Nazionale (ne feledje, hogy felfelé vezet).
A térképet elnézve jól látható, hogy a mai utcaelrendezés lazán követi az ódon külső fal eredeti tervét, melynek maradványai egy része fennmaradt, és különböző közeli zugokban rejtőzik.
Piazza della Repubblica (Köztársaság tér)
Sétánkat a Köztársaság tér megtekintésével kezdjük, amely egészen odáig tart 1960 felhívták Exedra tér. Bár ókori nyomok nem maradtak fenn rajta, félköríves épületei tökéletesen követik a nyugati külső fal részét képező ókori exhedra tervét.
A tér mai formáját a végén végrehajtott, az egész környéket érintő nagy átalakítás során nyerte el századi XIX. Pillanatokkal korábban a közelben megépült a főpályaudvar Roma Termini (nevét az egész környékhez hasonlóan az ókori termákról vette), és Róma lett az újonnan létrejött egyesült olasz állam fővárosa. Az új tér a központba vezető utca reprezentatív kezdete lett volna Via Nazionale.
Sajnos számos ősi maradvány megsemmisült mind az állomás építése, mind a tér és a Via Nazionale kijelölése során.
Angyalok és Mártírok Szűzanya bazilika
Majd lépéseink a romokra épült, Michelangelo által tervezett termálfürdőhöz vezetnek Angyalok és Vértanúk Szűzanya-bazilika (tulajdonosa a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri). Homlokzata megőrizte régi megjelenését, és valószínűleg sok tudatlan turista megkerüli, egy másik római romnak tekintve.
Mielőtt bemegyünk, két dologra érdemes odafigyelni. Az első a homlokzat félkör alakú formája, amely valójában a caldarium (forró fürdőszoba) apszisának maradványa, amely már nem létezik. Eredetileg ez az épület megközelítőleg akkora volt, mint a mai Köztársaság téri szökőkút.
Egy lengyel művész monumentális ajtója vezet a belső térbe Igor Mitoraj. Átkelésük után a Diocletianus-fürdő legjobb állapotban fennmaradt részének, a tepidáriumnak az átalakítása után kialakított előszobában találjuk magunkat, ami a melegvizes fürdőhelyiséget kötötte össze a kaldáriumot a frigidariummal. Az előcsarnok boltozata a Pantheonra emlékeztet, sőt oculus is van benne, vagyis a nyílás felül van elhelyezve.
Az előszoba mellett a frigidariumban épült templomban találjuk magunkat, vagyis a hidegfürdők hatalmas termében. Ez a szoba megőrizte eredeti elrendezését, bár ezt néha érdemes megjegyezni a régieknél a padló néhány méterrel lejjebb volt. Mielőtt bemegyünk, ne hagyjuk ki a Keresztelő János fejét ábrázoló szobrot, amelyet a már említett Mitoraj faragott.
A templom belsejében lévő dekoráció szinte kizárólag modern, és semmi köze a termálfürdő eredeti megjelenéséhez. Kivételt képez a gránitoszlopok egy része, amelyekhez a padlószint emelkedése miatt új alapokat kellett rakni. A fennmaradó oszlopok csupán ősi struktúrákat bocsátanak ki, és a folyamat során keletkeztek 18. századi rekonstrukció.
A templomlátogatás során ne felejtse el megnézni azt a helyiséget sem, ahol a termálfürdő működése idején az egyik frigidarium medence volt. Ez a helyiség megőrizte eredeti boltíves mennyezetét, ma a komplexum történetét bemutató kiállításnak ad otthont.
Ebből a helyiségből egy kis udvarra jutunk, amely a sekrestyébe vezet. Ez egy korábban nyitott úszómedence (natatio) által elfoglalt terület, ahol az eredeti magasságban megőrzött homlokzati falát láthatjuk.
Museo Nazionale Romano (Terme di Diocleziano)
BAN BEN 1898 az egykori karthauzi kolostort alakították át Nemzeti Római Múzeum (Museo Nazionale Romano), amellyel büszkélkedhet a római kor leggazdagabb antik gyűjteménye. Az általuk összegyűjtött tárlatok jelenleg négy különböző helyszínen vannak kiállítva (a legfontosabb gyűjtemények a szomszédos Palazzo Massimo-ban tekinthetők meg), a Diocletianus-fürdőben pedig a gyűjtemény egy részét őrizték meg.
A múzeum látogatása lehetőséget ad számunkra, hogy megtekintsük az ősi fürdők maradványainak csodálatos töredékeit. Az igaz, hogy az egykori kolostorkomplexum nagy része modern lett, és semmiben sem hasonlít az ókori fürdőkre, de a múzeum délnyugati részén autentikus épületek is fennmaradtak.
Közöttük egy hatalmas nyitott medence romjai natatioamely eredetileg kb 4000 négyzetméter. Idővel azonban újabb épületekkel borították be, és csak egy kis része maradt meg a mai napig. BAN BEN A tizenhatodik század eredeti felületének körülbelül egyharmada négyzetes alaprajzon, oldalakkal állt 40 m az úgynevezett Kis kolostor (a múzeum létrehozása után hívják Ludovisi kolostormert kezdetben itt volt kiállítva a korábban ehhez a családhoz tartozó gyűjtemény). Érdekes módon az elején A huszadik századból még azt is tervezték, hogy lebontják, hogy feltárják az ősi maradványokat, de végül elvetették az ötletet.
A medence eredeti mélysége mindössze egy méter volt, padlóját részben megőrzött és ma látható carrarai márványlapok borították. Az uszoda a frigidarium felől nézve pompás, monumentális homlokzatot kapott, amely a római színházak épületeire emlékeztetett. Töredéke eredeti magasságában a mai napig fennmaradt. Sajnos a homlokzat nagy része megsemmisült Tizennyolcadik század a bazilika rekonstrukciója, amikor az apszist hozzáépítették.
A romok az ún Szoba VIII a méretekről 44 x 20 m. Az eredetileg az egész helyiséget lefedő eredeti boltozatból az egyik végén lévő hordóboltozatnak csak egy töredéke maradt meg, de már egy ilyen kis darab is lehetővé teszi a római építőmesterek mesterségének méltánylását. Ebben a helyiségben vannak kiállítva a feltárási munkák során talált díszítőelemek. A VIII-as szobát további két eredeti szoba határolja: X szoba előszobaként (vestibule) szolgált, a IX. szoba valószínűleg így használták ruhatár (apodyterium). A termálfürdők iránt érdeklődő látogatók számára csemege modelljeik és egy videó a komplexum fénykorát bemutató vizualizációjával.
Itt érdemes hangsúlyozni, hogy a termálfürdő maradványai és a hozzájuk kapcsolódó leletanyag csak töredékét képezi az egésznek. Rajtuk kívül a múzeumlátogatás során a következők is várnak ránk:
- epigráfiai kiállítás a világ egyik legfontosabb ókori feliratgyűjteménye,
- kiállítás a Lazio történelmi földjén Róma megalapítása előtt lakó latin népeknek (a késő bronzkortól kb. Kr.e. 6. század),
- a kezdetektől jön Kr.e. 5. század tárgyakat harcos sírjaamelyet a latin Lanuvium városában találtak,
- a római hiedelmeknek szentelt kiállítás (pl. Mithraizmus),
- Nagy kolostor hosszában oldalakkal 100 m (és belső nyitott méretnégyzettel 80x80 m), az egyik legnagyobb kolostor egész Olaszországban. Néha névként is emlegetik Michelangelode építése a látnok halála után kezdődött. Ma kertként és kiállítóhelyként szolgál, ahol megcsodálhatjuk 400 szobor, dombormű, oltár, oszlop és szarkofág. A gyűjtemény legjellemzőbb elemei a Traianus-fórum közelében talált monumentális állatfejek.
A múzeum bejárata az utcáról van Viale Enrico de Nicola. Mielőtt még belépnénk a jegyes részre, elhaladunk egy kis kert mellett, melynek közepén egy monumentális váza és különféle ősi maradványok találhatók. A csendes múzeumlátogatáshoz érdemes közben tervezni 90-120 perc.
Nyolcszögletű épület
A bazilikától észak-nyugati irányba indulva egy idő után eljutunk a nyolcszögletű épület (it. Aula ottagona delle Terme di Diocleziano) az utcák közé szorítva Via Cernaia és Via Parigi. Ez az épület a főépület része volt, de ma már nem biztos, hogy mi volt az eredeti rendeltetése. A fűtési rendszer hiánya arra utalhat, hogy kisebb frigidarium volt benne.
Az épület szerkezete nagyon jó állapotban van, beleértve a betonkupolát is, de az évszázadok során minden díszítés eltűnt. A nyolcszögletű épületet időnek nevezik Planetárium (mivel ezt a funkciót látta el 1928-tól 1986-iga cím egy ideig megtartásával Európa legnagyobb planetáriuma) vagy A Minowry szoba.
Jelenleg az épület a Museo Nazionale Romanohoz tartozik, és kiállítási pavilonként szolgál. Az évek során csak kétszer tudtunk benézni, de a környéken mindig érdemes megnézni a belépési lehetőségeket.
Utca. Bernard a fürdőben
A városközpontra néző monumentális falból két szegélyes, kör alakú építmény maradt fenn. Az északi a vége felé átalakult XVI század ban ben templom Szent Bernarda (Chiesa di S. Bernardo alle terme).
Az azonos nevű tér végén találjuk, de annyira el van rejtve, hogy szinte senki sem veszi észre, és a turisták túlnyomó többségét elsősorban az érdekli. Győzelmes Boldogasszony temploma a híresekkel Ecstasy of St. Teresa írta Bernini.
Kívülről a Szt. A Bernard semmiben sem hasonlít egy ódon épületre, hiszen jellegzetesen modern homlokzatot kapott. Ha azonban sétálunk egy kicsit a Via Torino utcán, akkor ősi téglákat látunk.
A templom központi részét egy római rotunda alkotja, amely a Pantheon átmérőjű miniatűrje 22 méter. Igaz, hogy modern dekorációkat is kapott, de a belseje megőrizte eredeti elrendezését. Belül azonnal szembetűnőek a díszekre utaló kazettás kupoladíszek Maxentius-bazilika a Forum Romanumról. A templom a modorista művész nyolc, fülkékbe helyezett szentszobrairól is ismert Camillo Mariani.
A bár romjai a Via Cernaia mentén
A kezdeti (délnyugati) szakasz Via Cernaia áthalad az egykori bár közepén, vagyis a testedzésre használt területen. Az utca mindkét oldalán végzett feltárási munkák során a komplexum ezen részének eredeti padlószintje napvilágra került. Bár nem sok maradt fenn, addig a környéken érdemes egy pillantást vetni az ásatási területre, ahol láthatjuk az eredeti márványpadló töredékeit, az apszis alapjait és az oszlopcsarnok futási helyét.
A külső fal délnyugati pavilonja
A külső fal másik végpavilonja is fennmaradt, és az utca felőli oldalról láthatjuk Via del Viminale. Jelenleg nem szabadon álló építmény, mivel a szomszédos épületekhez kapcsolódtak, de félkör alakú része túlnyúlik a többi homlokzat vonalán. Ma étterem működik benne.
Ennek az ódon épületnek a homlokzata ma tégla, virágkorában azonban fehér stukkódíszek díszítették.
Részlet a Via Gaeta külső faláról
Az általunk leírt Diocletianus-fürdő utolsó nyoma az utcáról látható külső fal lefutása. Via Gaeta. A déli oldalon a komplexum sarkában álló, korábban fedett épület homlokzata látható, közvetlenül mellette pedig egy belül oszlopsorral díszített sekély exhedra maradványai láthatók.