Suriname soknemzetiségű, multikulturális, többnyelvű és több vallású ország, valódi nemzeti kultúrával nem rendelkezik.
Suriname Dél-Amerikában található, de karibi országnak számít. A teljes terület 63 820 négyzetkilométer. A lakosok többsége szűk tengerparti övezetben él. Az ország területének több mint 90%-át esőerdők borítják.
Suriname egy trópusi ország, ahol a száraz és esős évszakok váltakoznak.
Az ország középső és délkeleti felén esik a legtöbb csapadék.
Az ország tengerparti és belvizein közel 350 halfaj él.
1954-ben Suriname a Hollandiát alkotó országok egyike lett 1975 novemberéig, amikor is független állammá vált.
A korai gyarmati idők óta Paramaribo volt a főváros.
A hivatalos nyelv a holland, de körülbelül húsz nyelvet beszélnek itt.
Becslések szerint i.e. 3000 óta élnek őslakosok ezen a területen.
Suriname fő exportcikke a bauxit, egy alumíniumérc, amelyet több országba exportálnak, és amely az ország GDP-jének körülbelül 15%-át adja.
Az UNEP Természetvédelmi Világmegfigyelő Központja szerint az ország területének 16%-át nemzeti parkok és tavak teszik ki.
Spanyolország 1593-ban fedezte fel Suriname-ot, de 1602-re a hollandok, majd az angolok kezdték betelepíteni az országot.
Suriname, korábban holland Guyana néven ismert, 1975-ben nyerte el függetlenségét.
Suriname egyik legikonikusabb étele a Pom. Ez egy olyan étel, amely meglehetősen kevés húst tartalmaz, ezért a suriname-i kultúrában különleges alkalmakra alkalmas étel, és általában születésnapi vagy hasonló ünnepségekre tartják fenn.
Az olyan iparágak, mint az ökoturizmus, szintén virágoznak itt, míg a banán, a garnélarák és a rizs további jelentős exportcikkek.
Bár a lakosság meglehetősen sokszínű, nagyon kevés konfliktus van az ország különböző vallási csoportjai között.
A Suriname név a feltételezések szerint a Surinen bennszülött népek "Taino" nevéből származik.
Suriname-ban két UNESCO-örökségi helyszín található. Paramaribo történelmi belvárosa és Suriname központi természetvédelmi területe.
A nemzet felemelkedése. Suriname egy klasszikus karibi ültetvénytársadalom volt. Az 1850-es években brazil gyarmatosítók és szefárd zsidó menekültek vezették be a cukortermesztést. Amikor 1667-ben a hollandok elvették Suriname-ot a britektől, 50 cukorültetvény működött itt.
Suriname legnagyobb etnikai csoportja a hindusztáni, amely a 19. században Ázsiából Dél-Amerika ezen részébe irányuló tömeges bevándorlás eredményeként keletkezett lakosság mintegy 38%-át teszi ki.
A kis ország lakosságának több mint fele a Suriname-folyó partján fekvő fővárosban, Paramaribo-ban él, mintegy 14 kilométerre a Karib-tenger partjaitól.
Paramaribo történelmi központja Dél-Amerika ezen részének kulturális szempontból az egyik legérdekesebb területe, számos 17. és 18. századi gyarmati épülettel.