Alexandria, Egyiptom második legnagyobb városa, amelyet a "Földközi-tenger gyöngyszemeként" ismernek, hangulata inkább mediterrán, mint közel-keleti. Hangulata és kulturális öröksége távol tartja az ország többi részétől, bár valójában csak 225 km-re van Kairótól.
Nagy Sándor alapította ie 331-ben Alexandria évszázadokra kulturális központtá vált, és csaknem ezer évig Egyiptom fővárosa maradt. Alexandriát Faros világítótoronyáról, az ókori világ hét csodájának egyikéről, az ókori világ legnagyobb könyvtáráról és a Kom el Shoqafa katakombákról ismerték.
Kleopátra és Mark Antonius viharos kapcsolatától körülvéve Alexandria az ókori világban is a tanulás központja volt. De az ókori Alexandria elesett, amikor Napóleon talált egy ritkán lakott halászfalut. Alexandria új szerepet kapott, mint Egyiptom kereskedelmi és tengeri terjeszkedésének súlypontja. Görögországból és Olaszországból bevándorlók generációi telepedtek le itt, így a város a kereskedelem és a kozmopolitizmus szinonimája lett.
Egykor a világ egyik leggazdagabb városa, a hódítások, a természeti katasztrófák és a modernizáció évszázadai örökre megváltoztak – Alexandria fejlődött. Mindazonáltal még mindig Egyiptom egyik legnagyobb városa és az ország legnagyobb tengeri kikötője, amely mind a belföldi, mind a külföldi turistákat fogadja.
Bár 1997-ben véletlenül fedezték fel, a Gabbari nekropolisz az egyik legnagyobb a világon, és a Kr.e. 3-ra nyúlik vissza. A régészek sírrablók által hagyott üzeneteket fedeztek fel.
Bár az ókori Alexandriai Nagy Könyvtár megsemmisült, 2002-ben befejeződött az Alexandrin Library nevű új könyvtár építése. Belül 2500 olvasó és nyolcmillió könyv befogadására alkalmas olvasóterem, három múzeum, planetárium, különféle kiállítások és kulturális rendezvények sora található.
Alexandriában van Afrika legrégebbi villamosrendszere 1860-ból, így az egyik legrégebbi a világon. A fővonalat először lovak húzták, majd gőzzel, végül 1902-ben villamosították.
A modern város 40 km-re húzódik keletre és nyugatra egy 1,6-3,2 km széles mészkőgerinc mentén, amely a Maryūṭ vagy Mareotis-most részben lecsapolt és megművelt sóstavat választja el az egyiptomi szárazföldtől.
A Földközi-tenger felől fújó uralkodó északi szél klímát ad Alexandriának az ország belsejében uralkodó sivatagi klímától. A nyár viszonylag mérsékelt, bár a páratartalom emelkedhet júliusban és augusztusban, a legmelegebb hónapban, átlagosan 31 °C-os hőmérséklettel.
A tél hideg, és heves viharok sorozata jellemzi, amelyek heves esőzéseket és akár jégesőt is okozhatnak. A leghidegebb hónap januárjában a napi átlaghőmérséklet 18 °C.
Nagy Sándor kiválasztott egy helyet Alexandriának, és megtervezte a határokat. Rodoszi Dinokratész megszervezte a várost. A tudósok úgy vélik, hogy 400.000 emberek élhettek az ókori Alexandriában, bár a népességbecslések tévesek lehettek, mivel a régészek még nem tárták fel az egész várost.
Amikor a Római Birodalom szétesett, Egyiptom a Bizánci Birodalom része volt. Az arabok a 7. század végén hódították meg Alexandriát. A tudósok a város létezésének minden szakaszában nehezen ismerték meg a várost, a mai város miatt. A régészek folytatják ásatásaikat, és még több fényt derítenek az ókori Alexandria történetére.
A bizonyítékok azt mutatják, hogy az ókori Alexandria kultúrája az egyiptomi és a görög eszmék keveréke volt. A Ptolemaiosz szobrokat és építészeti alkotásokat hozott Héliopoliszból a város díszítésére. Összekötötték a görög isteneket az egyiptomi istenekkel, és létrehoztak egy új istent is, Szerapiszt. Tulajdonságait számos görög és egyiptomi istentől származtatták.
Az alexandriaiak sírjaikat görög és római jelenetekkel díszítették. A tudósok két művészeti stílust ötvöző festményekkel ellátott sírokat találtak.
Olvassa el: Mit kell látni Egyiptomban egy nap vagy hétvégén