normannok ugrált Szicília arab kézből a végén XI század. A visszahódítás után több tucat évig tartó feszültségek és hatalmi harcok következtek. Csak benne 1130 felmerült Szicíliai Királyságig 1194 A normann uralkodók uralkodtak.
A normannok Szicília meghódítása után az arabok által hagyott épületek nagy részét lerombolták. Ez azonban nem akadályozta meg az új uralkodókat abban, hogy új épületeikben arab építészeti elemeket alkalmazzanak. Az újonnan kialakult stílust nevezték el arab-normann, bár a bizánci hatások is jól láthatóak (pl. fenséges mozaikok!). Palermóban vannak olyan műemlékek, amelyek bizonyítják az akkori építészet egyediségét.
Ezt az örökséget nagyra értékelték 2015 az UNESCO szervezetei, amelyek a legnagyobb műemlékek közé kerültek a világ kulturális örökségének listájára.
A lista a következőket tartalmazza:
- Norman palota a Palatinus-kápolnával,
- Zisa kastély,
- Katedrális,
- San Giovanni degli Eremiti templom,
- Santa Maria dell'Ammiraglio templom,
- San Cataldo templom,
- Ponte dell'Ammiraglio.
Rajtuk kívül Cefalú és Monreale városának katedrálisai is felkerültek a listára.
Norman palota a Palatinus-kápolnával (Palazzo dei Normanni, Cappella Palatina)
A normannok az óváros legmagasabb pontjára és egy arab erőd helyére építették palotájukat. Kilencedik század. Annak ellenére, hogy a palotaegyüttes mai megjelenése elsősorban a től származó rekonstrukció eredménye XVI század, a palotában még a normann időkből származó szobák vannak.
A legjobb példa az Nádor kápolnaamelynek bizánci mozaikjait a világ egyik legszebbjének tartják. A felső emeleten, a királyi lakosztályokban néhány eredeti normann szoba is megmaradt. Példa erre pl. Roger szoba (Ruggero szoba) vadászmotívumokkal díszített mozaikkal.
A palota látogatható, a szabályokat, nyitvatartási napokat és órákat előre ellenőrizni kell.
Norman palota és Palatinus-kápolna - városnézés, történelem és gyakorlati információk
Katedrális (Cattedrale di Palermo)
A mai katedrálist az alapítás dátumának tekintik 1185. A normann püspök volt felelős az építkezésért Walter Ophamil (Gualtiero Offamilio néven ismert). A templom ezen a helyen a bizánci idők óta létezik, majd mecsetté, majd a visszafoglalás után ismét keresztény templomokká alakították. Az akkori épület a földrengés során sokat szenvedett, és a 12. század végén újjáépítették.
A katedrális mai megjelenése eltér a normann időkétől. Beépítés XII század egyszerű volt, csak a következő évszázadokban négy harangtornyot, gótikus bejáratot és gyakran kritizáltak kis- és nagy kupolákat. Odabent nem a normann idők hangulatát fogjuk megtapasztalni, mert a fordulatnál történt újjáépítés után Tizennyolcadik és tizenkilencedik század a templom neoklasszikus jegyeket kapott.
A katedrálist ingyen látogathatjuk. Térítés ellenében belépünk a monumentális területre: a kriptába, a kincstárba és a királysírokkal elkerített területre. A katedrális eredeti vonzereje a tetőre való bejutás lehetősége.
Bővebben: Palermói katedrális - városnézés, történelem és gyakorlati információk
San Giovanni degli Eremiti templom (Chiesa San Giovanni degli Eremiti)
San Giovanni degli Eremiti templom, vagyis templom st. Remete János, a város egyik legjellegzetesebb épülete. Már messziről is vörös kupolák különböztetik meg, amelyek azonnal az arab világgal való asszociációkat váltják ki.
A templomot ezen a helyen valószínűleg beépítették VI századbana Szicíliai Emirátus uralkodása alatt azonban az épületet átépítették és mecsetté alakították át. A Szicíliai Királyság létrejötte után a meglévő építményeket szinte teljesen újjáépítették, és a komplexumot átadták a bencéseknek, akik kolostort alapítottak benne. A következő évszázadok során az épületet sokszor változtatták.
Ma az épületek nyitva állnak a látogatók előtt. A templom belsejébe való belépés mellett sétálhatunk a kertben, megtekinthetjük az árkádokkal, apró romokkal körülvett történelmi udvart. Annak ellenére, hogy a komplexum nem foglal el nagy területet, lehetővé teszi, hogy megismerje a városban a múltban lakott kultúrák sokszínűségét. A komplexum néhány perces sétára található a Norman Palotától.
A San Giovanni degli Eremiti-templom egy érdekes módja annak, hogy más perspektívát kapjunk, ha belépünk a szomszédos templom harangtornyába - Campanile di San Giuseppe Cafasso. A díj kicsi. Amikor felmész az emeletre, kapsz egy sisakot, és vigyáznod kell a teljes órákra, amikor hangosan megszólalnak a harangok.
Santa Maria dell'Ammiraglio templom (Admirális Boldogasszony temploma)
A templomot a helyiek hívják La Martorana Palermo egyik gyöngyszeme. A templom alapítója Antiochiai György admirális volt, aki városvezetőként szerezte vagyonát a Közel-Keleten. A gyülekezet épülete az első felében épült XII század és sokszor bővítették. Az építmény mai formája főleg egy félpályás rekonstrukció eredménye XVI század.
Ha a homlokzatot nézzük, senki sem várja azt, amit belül talál. A belső teret fenséges bizánci mozaikok és barokk dekorációk és freskók kombinációja alkotja. Az a benyomásunk, hogy a templom egyenletesen tagolódik területekre, és határaik határozzák meg az építészeti stílusokat. A mozaikok változatosak, és többek között ábrázolják: magát az admirálist Szűz Mária lábai előtt térdelve, II. Roger megkoronázását (maga Krisztus által) vagy Pantokrátor Krisztust (a kupolán).
A Santa Maria dell'Ammiraglio templom egy dombon áll Bellini tér (Piazza Bellini). A templom a nap közepén 13:00 és 15:30 között zárva tart.
San Cataldo templom (Chiesa San Cataldo)
A Santa Maria dell'Ammiraglio templom jobb oldalán van egy második normann építmény - San Cataldo templom. Ez az épület sokkal kisebb, és messziről kiemelkedik vörös arab stílusú kupolákkal. A templomot az években emelték 1154-1160 évben a támogatásnak köszönhetően Maione Baribólaki I. Vilmos király kancellárja volt.
A templom három hajóra oszlik, amelyeket oszlopok választanak el. A templom belseje nagyon szigorú, használhatod akár a sötét kifejezést is. Belül nincs díszítés, kivéve az egyedi díszítéseket (pl. oszlopok tetején) vagy a feliratokat. A templom alapítóját azonnal meggyilkolták, amint az épületet felhúzták, és a tervezés soha nem fejeződött be.
A második félidőben századi XIX az épületet még a királyi postakomplexumhoz is csatolták. Logisztikai dolgozók dolgoztak bent. A végén századi XIX elhatározták, hogy a templomot visszaállítják korábbi pompájában. Giuseppe Patricolo volt a felelős a projektért. A munka eredménye többek között az volt, a templom leválasztása más épületektől, restaurált belső terek és a kupolák vörös díszítése.
Castello della Zisa (Zisa-palota)
Zisa vára (Castello della Zisa) kétségtelenül az egyik legikonikusabb építmény Palermóban. A név arab eredetű, jelentése: „csodálatos, imádnivaló”. Az erőd a történelmi városfalakon kívül áll, egy olyan területen, amelyet korábban az uralkodók vadászterületként használtak. Ma a kastély hátul egy lakónegyedben áll Zisa kert (Giardino della Zisa)ahol a helyiek szabadidejüket töltik.
A Zisa-kastély az arab építészet mintái szerint épült. Gyönyörű vakolat mennyezeti dekorációk, félig nyitott alsó csarnok (szökőkúttal, mozaikokkal és légkondicionáló vízcsatornákkal), a fenséges felső terem - mindez együtt adja a hely egyedi karakterét.
Sajnos az eredeti berendezés belülről nem maradt meg. A szobákban és a folyosókban ma múzeum működik az arab világból származó tárgyakkal, bár nem sok van belőlük. A kastélylátogatás alkalmával két emeleten szabadon bejárhatjuk a szobákat, átjárókat.
Szó szerint a kastélytól kissé északra áll Utca. Szentháromság (Cappella della S. S. Trinità). Régebben várkápolna volt, és mindkét épületet külön átjáró kötötte össze. A királyi család tagjai közvetlenül a kastélyból felsétálhattak a templom felső szintjére, és békében imádkozhattak, miközben megnézték a kápolna belsejét. A kápolna belsejét arab mennyezeti dekoráció jellemzi.
A kápolnába a belépés ingyenes. A helyszínen az önkéntes felvezet minket a felső emeletre és a kilátóra, ahonnan megtekinthető a régi járat maradványa és a vízvezeték egy töredéke, amelyen keresztül a víz a városba áramlott. Sajnos itt nincs fix óra, és előfordulhat, hogy a kápolna nem látogatható.
Ha úgy döntünk, hogy gyalog megyünk a Zisa várba, akkor a történelmi belvárostól teljesen más, kevésbé turisztikai területen kell sétálnunk, ahol nem biztos, hogy nagyon bizakodunk. Ott jobb nem lenni túl feltűnő.
Ponte dell'Ammiraglio (Admirális híd)
Kicsit északkeletre a főpályaudvartól és az óvárostól áll Admirális híd (Ponte dell'Ammiraglio). Ami meglepő lehet: a híd egyedül áll egy kis parkban, víz nyoma nélkül. A múltban az építmény folyami átkelőként szolgált Oreto. A gyakori árvizek miatt 1938 a városi hatóságok úgy döntöttek, hogy megváltoztatják a pályát, és a hidat műemlékként hagyták meg.
A híd a közelben épült 1131 II. Roger király egyik admirálisának parancsára. A hídnak a várost a folyó túlpartján lévő kertekkel kellett összekötnie. A helyi lakosok számára a híd egy csatához kapcsolódik, amelyben Giuseppe Garibaldi csapatai a régi rendet védő Bourbon katonákkal harcoltak.
A hídhoz gyalogosan is eljuthatunk, ami kb. 15 percet vesz igénybe, a főpályaudvar közeléből indulva. Az 1-es villamossal (a főpályaudvarról) a Ponte Ammiraglio megállóig is eljuthatunk. A buszmegállóból pillanatok alatt elérjük a hidat.
Castello della Cuba (La Cuba kastélya)
Az UNESCO listáján nem szereplő helyszínek egyike a vár La Kuba. Az épület ben épült 1180 Vilmos uralkodása alatt. A vár a zisai várhoz hasonló felhasználási területtel (és megjelenéssel) rendelkezett, vagyis az uralkodó pihenőhelye volt a vadászat során. Ma beépített területen áll az erőd, de a normann korban erdős területek voltak, amelyeket az uralkodók pihenésre és vadászatra használtak.
A kastélyt arab mesterek díszítették, az eredeti díszítések egy része a mai napig megmaradt. Kis összegért be lehet menni. Sajnos a szerkezet nincs a legjobb állapotban. Feltehetően az UNESCO listájáról való távolmaradás miatt a helyi hatóságok kisebb érdeklődést mutattak a létesítmény iránt.
Az épület egy kicsit a történelmi központtól található, és nincs jól megjelölve.
Cím: Corso Calatafimi 100