A reneszánsz kastélyba beépített közönség maradványai Marcellus Színház Róma leglenyűgözőbb ókori nyomai közé tartoznak. Az eredeti épület szinte felépült 100 év a híres Colosseum előtt, és minden későbbi római színház építészeti mintájává vált.
Az ókori római színházak
A rómaiak a görögöktől eltérően nem szerették a színházi művészetet, ehelyett inkább a véresebb látványosságokat részesítették előnyben: a szekérversenyeket és a gladiátorok birkózását. Ennek ellenére léteztek a fővárosban három színházmind beépített Kr.e. 1. század, amiben összesen kb 50.000 néző. Színre állítottak többek között az ünnepségeket kísérő, könnyen áttekinthető melodramatikus darabokat. világi ünnepek (ludi saeculares) és zenés előadásokat szerveztek.
A kezdeményezésre megépült az első állandó színház Rómában Nagy Pompeiusaki győzelmes katonai hódításait így akarta ünnepelni. A komplexumot ben avatták fel i. e. 55, a színház pedig az alapítójáról kapta a nevét. Sajnos ennek az objektumnak egyetlen látható maradványa sem maradt fenn napjainkig. Csak azt tudjuk, hogy a mai római Campo de 'Fiori tér és a régészeti lelőhely közötti területet foglalta el. Largo di Torre Argentina. A régi építmény szerény emléke az utca íves formája Via di Grotta Pintaamely tökéletesen követni fogja az ókori színház közönségének elrendezését.
A fejben megszületett az ötlet egy újabb monumentális színház építésére Julius Caesar. Olyan csodálatos építményt akart emelni, amely felülmúlja a riválisa, Pompeius által alapított komplexum pompáját. Nem élte meg azonban az építkezés befejezését, amelyet az első római császár folytatott. Octavian Augustus.
Ő volt a harmadik színház Rómában Balbus Színházamely a két előző közvetlen közelében állt. Korunkig ugyancsak nem maradt fenn, de közvetlenül a színpad mögött lehetett épülettöredékeket találni. Jelenleg ezek a romok a Nemzeti Múzeum részét képezik Museo Nazionale Romano Crypta Balbi.
Marcellus Színház: Történelem és építészet
Az épület építését Julius Caesar életében kezdték el. A helyszín építkezési előkészítésével kezdték, amihez az alkatrészek bontása társult Flaminius cirkusz valamint a környező épületek és templomok áthelyezése vagy eltávolítása. Caesar halála után i.e. 44 átvette a projekt felelősségét Octavian Augustusamivel az építkezés véget ért. Az elkészült színházat a koraszülött (csak idős) elhunytáról nevezték el 19 év) unokaöccse és örököse Marcellus. Közben került sor a színház hivatalos felavatására i.e. 13 és 11, bár az első színpadi előadásokat már ben megszervezték ott i.e. 17.
A Marcellus Színház a Tiberis közelében épült építészeti mintájává vált minden későbbi, a birodalomban épült ilyen típusú épületnek. Díszlete azonban eltért a görög színházaktól. Először is, a római építészetben a színházak önálló építmények voltak, a görög világban pedig természetes lejtőkön ásták őket. Mindkét típusú épület egy félkör alakú nézőteret osztozott cavea, a színpad és a mögötte álló színpadépület. A fő különbség az volt zenekarahogy a színpad és a közönség közötti teret nevezték. A Marcellus Színház és más római színházak esetében félkör alakú volt, és hordozható kuril székeket tartalmazott, amelyeket a felsőbb osztályok képviselőinek szántak. A görög színházakban a zenekart kör alakúak voltak, és nem a közönségnek, hanem a kórusnak szánták.
A Marcellus Színház közönsége a Tiberissel nézett szembe, és még elfért 20 500 néző. A nézőtér csak travertinból készült homlokzata három szintből állt. Az első kettő árkádos volt (41 játékterem minden szinten). A földszinti részt dór rendű oszlopokkal, a következő emeletet ión oszlopokkal díszítették. Érdekes módon, valószínűleg ez volt az első kétemeletes oszlopsor használata a római építészetben.
Az utolsó harmadik emelet, amely máig nem maradt fenn, valószínűleg egyszerű, árkád nélküli, pilaszterekkel díszített fal volt. A színházi közönség legmagasabb szintjét, akárcsak a Colosseum esetében, valószínűleg csak a legalacsonyabb társadalmi rétegeknek szánt fapadok töltötték meg.
Ma már bizonytalan, hogy mikor használták a színházat. Lehetséges, hogy először építőanyag-forrásként kezelték már ben 4. század. A fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy a ma már nem létező színpadépület még állt 421.
További történések
A Nyugati Birodalom bukása és a kereszténység megjelenése után a Marcellus Színház más monumentális pogány épületek sorsában osztozott - évszázadokon keresztül kőbányaként kezelték, és darabonként szedték szét. BAN BEN 11. vagy 12. század a közönség maradványai a Pierleone család kezébe kerültek, akik beépítették az ősi építményt a Tiberistől a Capitoliumig húzódó erődítményükbe.
BAN BEN 1368 e terület jogát a család vette át Savelli. Nem mind 150 év később úgy döntöttek, hogy a középkori épületeket reneszánsz palotával helyettesítik. Őket bérelték fel ennek a nehéz feladatnak az elvégzésére Baldassar Peruzzi, Donato Bramante tanítványa, aki valamikor korábban egy csodálatosat épített Villa Farnesina. Az építész szépen beépítette a római színház megőrzött homlokzatát egy új rezidenciába.
BAN BEN 18. század a palota az Orsini család tulajdonába került, akik némi változtatást hajtottak végre rajta, igaz, főleg a rezidencián belül.
Marcellus Színház ma és műemlékek a környéken
Két alacsonyabb szint maradt fenn napjainkig 12 ív egyenkéntamelyek a hátsó fal szerves részét képezik Orisini palota (Palazzo Orsini). Az eredeti külső homlokzat kevesebb mint egyharmadát teszik ki. Látni fogjuk őket az utca szintjéről Via del Foro Piscario (közeli kép) ill Via del Teatro di Marcello (kilátás nagyobb távolságból).
A Marcellus Színházzal szemben egy három márványoszlopból álló oszlopsor töredéke áll Apollo Sosius temploma Val vel i.e. 433amely a pestisjárvány városból való kiirtásáért hála épült. A komplexumot ben újjáépítették i.e. 34. konzul uralkodása alatt Gaius Sosius, innen ered a név második része. A színház és a templom közelsége nem véletlen, hiszen előbbi volt a színpadi előadások helyszíne. az éves és kilencnapos Apollo Medicus (Gyógyító) fesztivál alkalmából.
KÉPEK: 1. Apollo Sosianus templom oszlopcsarnokának töredéke; 2. Marcellus Színház.
Jelenleg a Marcellus Színház (magába a palotába való belépés lehetősége nélkül) és Apollón-templom része jegy nélkül elérhető kis régészeti lelőhely. Érdemes az elválasztott terület végére sétálni, és elérni a monumentális kaput, amely egykor az ókori kapu bejárata volt. Octavia portikusaés amely most része Sant'Angelo templom Pescheria-ban.
A már nem létező karzatot Octavianus August alapította egy hasonló, de kevésbé impozáns építmény helyére, nevét a császár nővére, Octavia nevéről kapta. Téglalap alaprajzon állították fel, oldalai kb 119 és 132 m. Belső részén helyezkedett el akár 5 épületköztük két templom és egy könyvtár. Magában a portikuszban a legnagyobb görög mesterek felbecsülhetetlen értékű műalkotásait őrizték: Phidias, Lysippos (több tucat bronz lószobor) ill Skopas. Az épületet ben restaurálták 203 év a császár által Septimius Perselusamelyre az archívum máig fennmaradt felirata emlékeztet. Itt érdemes megemlíteni, hogy az ókori Róma tele volt nyitott udvarokat körülvevő karzatokkal, de egyik sem maradt fenn napjainkig.
Ezen a területen volt az egyik legrégebbi római cirkusz is, amelyet a mai napig nem őriztek meg Circus Flaminus (Flaminius cirkusz). Ennek azonban nem volt a Circus Maximusból ismert monumentális formája vagy a pálya jellegzetes formája, inkább egy nagy rétre emlékeztetett. Emiatt nem is rendeztek ott szekérversenyt, de legfeljebb lóversenyt. Azonban gyakrabban használták hivatalos találkozók, felvonulások szervezésére.
