Ha a Forum Romanumra gondolunk, leggyakrabban a legendás Forum Romanum jut eszünkbe. Az ókori Rómában azonban több teret használtak piacként vagy nyilvános központként, ezek közül a legrégebbi Boarium fórumahol a marhapiacot tartották. Korunkig nem maradt meg teljesen, de a környező műemlékek egy része nagyon jó állapotban maradt fenn.
Érdekes módon sok turista teljesen tudatlanul keresi fel a Forum Boariumot, mert itt található az egyik legzsúfoltabb római látványosság, vagyis a híres Igazság Szája.
A Forum Boarium története
A Forum Boarium az ókori Róma térképének egyik legfontosabb pontja volt, amely köré épülhetett Kr.e. 6. század Közben megnyúlt a legrégebbi római folyami kikötő (Portus Tiberinus) és a Palatinus, a Capitolium és az Aventinus. Ott mindenféle marhát árultak. Északon sokkal szerényebb volt Holitorium fórumamelyet gyümölcs- és zöldségpiacnak használtak.
A Boariumban Fórumot rendeztek Róma történetének első gladiátorharcai. BAN BEN i.e. 264 három pár harcos állt egymással szemben, és éppen egymással akartak harcolni egy élet-halál csatában. Ról ről i. e. 53. ezen a területen épült a város első amfiteátruma, de ennek mára már nyoma sem maradt.
A birodalom bukása után az ódon épületek egy részét katolikus templommá alakították át, vagy más világi célokra használták fel, ennek köszönhetően igazán jó állapotban maradtak meg napjainkig. Az 1930-as években néhány műemlékről eltávolították a későbbi kiegészítéseket, visszaállítva eredeti formájukat.
FOTÓK: Tritons Fountain - Forum Boarium Rómában
Herkules kultusza és az éves bikaáldozatok
A Boarium Forum egyben az istentiszteleti gyakorlat központja is volt Héraklész (úgy hívják a római mitológiában Herkules). A híres hősnek ezen a környéken kellett volna éjszakáznia hazaútja során, miután a tizenkét munka közül a nyolcadik, i.e. Geryon jószágainak elfogását. Amikor Herkules elaludt, az általa vezetett szarvasmarhák egy ólálkodó óriás áldozatává váltak Kakusaaki egy barlangban élt az Aventinus-dombon.
A kirabolt hős megtalálta és megölte a tolvajt. Ezt a győzelmet a visszaszerzett bikák feláldozásával ünnepelték. Ezt a szertartást sok évszázadon át gyakorolták - kezdetben két magáncsalád végezte, és ben Kr.e. 4. század a hivatalos államvallás részévé vált. A nők azonban nem vehettek részt a rituálékban.
A Forum Boarium területén három-négy a hősnek szentelt templom, valamint több kisebb oltár és egy monumentális, ún. Legyőzhetetlen Herkules nagy oltára (Ara Maxima Herculi), ahol minden évben állatáldozatokra került sor. A véres rituálé döntéssel ért véget Nagy Konstantin ban ben 4. század.
A Boarium Fórum emlékművei
Herkules temploma (tulajdonos: Tempio di Ercole Vincitore)
Ezt a jól megőrzött templomot valószínűleg felszentelték Herkules Holivarius, az olajkereskedők és -termelők őre, bár egyes forrásokban egyszerűen úgy hívják kerek templom.
Az épület valószínűleg innen származik a 2. század vége vagy a Kr.e. 1. század eleje Kör alaprajzon állították fel, átmérője kisebb, mint 15 m, amelyet húsz korinthoszi oszlopból álló oszlopsor vesz körül. -val készült Görög pentelit márvány (ugyanaz, amit régebben is használtak Periklész az athéni Akropolisz újjáépítése során), valószínűleg egy görögországi építész felügyelete alatt. Ról ről 1. század az eredeti oszlopsor egy része megsemmisült, és az oszlopok felét újakra cserélték, fehér olasz carrarai márványból.
Érdekes módon nem is olyan régen határozták meg Vesta temploma. Az elejére századi XIX azt feltételezték, hogy a kerek tabernákulumot ugyanannak az istennőnek a tiszteletére emelték, mint a Forum Romanum épületének hasonló alakja. Csak Róma napóleoni prefektusának uralkodása alatt, Camille de Tournon-Simianeközelebbről megnézni. Ebből a célból minden középkori építményt eltávolítottak, és a templom körüli talajszintet leengedték, ami lehetővé tette az ókori pódium feltárását. Ekkor derült ki jobban az emlékmű eredeti rendeltetése.
A keresztény uralom megjelenése után a templomot katolikus templommá alakították át. Az azonban nem biztos, hogy ez mikor történt. A benne létező legrégebbi feljegyzések Utca. István csak honnan származnak XII század. A középkorban a templom egyik figyelemre méltó rekonstrukciója készült, melynek során az eredeti kupolát jellegzetes tetővel cserélték ki.
Portunus temploma (it. Tempio di Portuno)
Ez a jón stílusú emlékmű az egyik legjobban megőrzött ókori templom Rómában. A jelenlegi épület kb i. e. 80, de felváltotta a korábbi keltezésű szerkezetet Kr.e. 3. vagy 4. században. Sajnos a homlokzatát díszítő, csodálatosan faragott stukkók, amelyek ma már csak a reneszánsz művészek vázlataiból ismertek, napjainkig nem maradtak meg.
A Portunus-templom főleg azért maradt meg ilyen jó állapotban, mert már ben Kilencedik század alakították át templom Szent Egyiptomi Mária (Santa Maria Egiziaca). BAN BEN A tizenhatodik század Örmény szerzetesek vették birtokba az épületet, de szerencsére nem változtattak az eredeti ókori szerkezeten.
A templom az egykori folyami kikötő területén állt, és felszentelték Portunus, a kikötők és tengerészek őre, bár régebben tévesen tulajdonították Fortune Virilis.
Az igazság törvénye és egy titokzatos pódiumra vájt kripta
Az Örök Város számos szimbóluma közül a legnépszerűbb az ősi medál, az úgynevezett Az igazság szája (olaszul: Bocca della Verità). Egy szakállas öregember látható rajta, valószínűleg a tengerek őre Okeanos, és valószínűleg szolgált lefolyófedelet az egyik környező templomban (talán a korábban említett Herkules templomban).
Az emlékmű bekerült a popkultúrába annak a legendának köszönhetően, amely a távoli múltban szolgált véres hazugságvizsgáló. A vizsgált személynek a kezét a medál szájába kellett tennie, és hazudozás esetén levágta. Ma a medál egy bekerített előcsarnokban látható Santa Maria-bazilika Cosmedinben és minden nap sorban állnak az emberek, akik hajlandóak emlékfotót készíteni, kezüket az öregember szájában. A medálról bővebben az Igazság szája Rómában cikkünkben olvashat – hol lehet megnézni?
A környéken érdemes a bazilikát is meglátogatni egy pillanatra. A templom épülete az ezen a helyen található ősi árkádos szerkezet felhasználásával készült. Ami azonban nem kevésbé érdekes, az egy monumentális vulkáni tufa emelvény a templom főoltára alatt. Egyes kutatók meg vannak győződve arról, hogy régen ez volt a híres Herkules-oltár alapja. A középkorban egy kriptát vájtak ki benne, ami mögött látunk micsoda kegyelem.
A templomlátogatásnál érdemes odafigyelni a jellegzetes, ún. stílusban díszített padlóra is cosmateska. Ez a név a keresztnévből származik Kosma (kozmati) és utal a kőfaragók egy csoportjára, akik in XII és XIII században hasonló padlót készítettek az Örök Város és Lazio számos templomában.
A templomban őrzött további figyelemre méltó tárgyak: a koponya ereklyetartója utca. Szerető, amely állítólag a szerelmesek védőszentjéhez tartozik, valamint a sekrestyében tárolt mozaiktöredék, amely a Szentpétervár ókeresztény belsőjének része. Péter.
Janus meghajol
Az egykori Forum Boarium északkeleti végén még két ősi építményt találunk, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak a turisták. Szó szerint pár lépésre a Santa Maria in Cosmedin-bazilikától emelkedik Janus Arch (tulajdonosa Arco di Giano)amely valószínűleg Nagy Konstantin idejében épült azon 4. század eleje (valószínűleg egy korábban létező hasonló szerkezetet váltott fel).
Ez az egyetlen túlélő négy árkádív Rómában. Nem tudni, mi volt az eredeti célja, de az biztos, hogy a későbbi időkben menedékül szolgált az eső elől. Arra sincs semmi jel, hogy diadalívnek kellett volna lennie.
Az épület rendelkezik 12 m szélessége és 16 m Magasság. Minden árkád megfelelt a tőle eltávozó utcák egyikének. Az oszlopokat fehér márvány borítja, és mindegyikben hat fülke található, amelyek előtt szabadon álló (évszázadokon keresztül kifosztott) oszlopok álltak.
Az Ezüst Kapu (Arco degli Argentari tulajdona)
Séta a Janus Arch körül az utcán Via del Velabro el fogunk jönni Gates of Silver (tulajdonosa Arco degli Argentari)amely ma betartja Utca. George on Velabrum (a San Giorgio in Velabro tulajdona).
A múltban az épület valószínűleg a Forum Boarium bejárati kapujaként szolgált. Ma már nem tűnik túl monumentálisnak az épület, de fénykorában közel volt a magassága 7 m. A falak felső részét sűrűn borítják gyönyörű díszek és domborművek, amelyek egy része napjainkig is fennmaradt. Eredetileg az egészet dísztelen és sokkal magasabb, mint egy felnőtt travertin oszlopokra támasztották. Valószínűleg ezzel a megoldással akarták megvédeni az emlékművet a piacon árusított szarvasmarhák szarvaitól és patáitól. Ma ennek a nyers alapnak csak egy kis töredéke látható.
Az archívum felirata arról tájékoztat, hogy az épületet alapította 204 év ötvösök (bankárok) és marhaárusok. Az akkor uralkodó császárnak szentelték Septimius Perselus. Az emlékmű domborművei a császár, felesége és fiai életének jeleneteit ábrázolják. Miután hatalomra került Caracalla (Septimius Severus fia) eltávolították a család általa meggyilkolt képviselőire való hivatkozásokat (beleértve testvérét Get-et és feleségét, Fulvia Plautillát).
A felirat bal oldalán Herkules alakja látható, amely a Boarium fórumot és a marhapiacot szimbolizálja. Egyik kezében egy botot tart, a másikban egy botot a nemeai oroszlánról letépett bőr (Erről a mítoszról bővebben cikkünkben olvashat: Nemea: Látogatás az ókori szentélyben és stadionban).
Bár az Ezüstkapu, mint építmény nem a legjobb állapotban maradt fenn, a rajta őrzött domborművek és díszítések lehetővé teszik az akkori Róma művészetének elképzelését.
FOTÓK: 1. Az ezüstkapu Rómában (forrás: commons.wikimedia.org; licenc: CC BY-SA 4.0 / szerző: Diletta Menghinello); 2. Az Ezüstkapu Rómában (forrás: commons.wikimedia.org; licenc: CC BY-SA 4.0 / szerző: Diletta Menghinello).
Triton szökőkút
A Herkules-templom közelében, a Santa Maria in Cosmedin templom előtti téren a kezdetektől fogva barokk szökőkút áll. 18. század stílus Bernini műveire utal. Kijött a véső alól Francesco Morattiés felelős volt a tervezéséért Carlo Francesco Bizzaccheri.
Ezt a szökőkutat a pápa finanszírozta Kelemen XI és egy modern vízvezetékből táplálják vízzel Acqua Felice.
Casa dei Crescenzi
A Portunus templommal szemben, a Via di Ponte Rotto túloldalán található egy épület, amelyet könnyű kihagyni Casa dei Crescenzilévén az egyik a néhány fennmaradt középkori ház Róma-szerte.
Kezdetben ő finanszírozta XII század arisztokrata Niccolò de Crescenzi, az akkori Róma egyik legkiválóbb családjának képviselője, amint azt a bejárat feletti felirat is bizonyítja, amely ráadásul arról tájékoztat, hogy Niccolò Miklós és Theodora fia volt.
A Forum Boariumból vett antik márványokat a rezidencia homlokzatának díszítésére használták. Fénykorában az épületnek volt formája lakótoronyamely egyben védte a szomszédos Emiliusz hidat. Sajnos a felső része az elején összeomlott XIII század és nem maradt fenn korunkig.
Érdekes módon a középkori istentiszteletek idején Keresztút (Via Crucis) Casa dei Crescenzi mint volt használva Pilátus háza.
Az Emiliusz híd maradványai
A Forum Boariumból a Tiberis partjára indulva egy benőtt boltívet látunk, amely egyedül áll a vízben Emilius-híd (latinul Pons Aemilius), a római átkelőhelyek közül a legrégebbi, amelyet ma ún Rotto híd (olaszul: Ponte Rotto), amelyet így fordíthatunk törött híd. Ahhoz, hogy jobban megnézze, a legjobb, ha a szomszédos Palatino hídon áll.
Az átkelő építése ben kezdődött Kr.e. 2. század első negyedede csak néhány évtizeddel később készült el. A híd a végsőkig létezett XVI századamikor az egyik árvíz megrongálta és az újjáépítését felhagyták.
A Cloac Maxima szája
Cloaca Maxima (szó szerint nagyszerű csatorna) volt az ókori Róma fő csatornája. Ennek az időszerkezetét tekintve lenyűgöző története a királyi időszakra nyúlik vissza (építkezését a király is megrendelhette Az öreg Tarquinius) vagy a köztársaság legelején.
A csatornát a mocsaras völgy lecsapolására ásták, ahol később a híres Forum Romanum létesült. Kezdetben a szennyvizet teljes lefolyása mentén fedezték fel, és csak az első évtizedekben találták meg a föld alatt Kr.e. 2. század
A Cloaca Maxina átment a Forum Romanum és a Forum Boarium mellett. A máig megőrzött (és működő) torkolat szó szerint néhány lépéssel a "kerek templom" mögött van, és a Palatino hídtól (Ponte Palatino) kicsit délre láthatjuk.