A Glomeris marginata, azaz a közönséges skulica a fodros lepkék családjába tartozó faja. Megtalálható az erdőben levél vagy kő alatt, letört fadarabon vagy sötét és nyirkos háztartásokban. Könnyű összetéveszteni maggal, mert érdekes védekezési rendszere van.
Az ujjra emelt labda sokáig mozdulatlan maradhat, de ha türelmesek vagyunk, akkor kiderül, hogy a mag él, de éppen szabályos csomóvá gömbölyödött össze, mert fenyegetve érezte magát. Skulic akrobatikus képességei elképesztőek, figyelembe véve felépítésüket, lábaik számát és kemény páncélzatát.
Az európai göndörhal hímjeit és nőstényeit könnyű megkülönböztetni egymástól. Míg a nősténynek tizenhét pár lába van, a hímnek tizenkilenc. A nőstények néhány milliméterrel hosszabbak is, mint a hímek, és akár húsz milliméter hosszúak is lehetnek.
A skulice színe a mélyfeketétől a barnán és vörösen át a sárgáig terjed.
A közönséges skulich gerincét tizenkét tergit, azaz kemény, kitines szelvény borítja. Fekete és barna skulliachban világos szegély látható a csempék körül.
A skulice tizenegy évig él, és főként előrehaladott bomlású levelekkel, gombákkal és mohával táplálkozik.
A ragadozók, például sün, pókok és varangyok kivédésére a skulice káros vegyszert választ ki, amely a kívánt eredményt hozza.
A skulice felelős szerepet játszik a környezet megfelelő működésében. Ezeknek köszönhetően a rothadó gombákból és levelekből nyert tápanyagok működnek a keringésben.
Skulice szinte vak. Teljesen képtelenek fogadni semmilyen képet, és a szemüket csak a fényforrás regisztrálására használják.
Otthoni megjelenésük nem veszélyes az emberre, de jeleznie kell a helytelen légáramlást a házban és a túlzott nedvességet.
A skulice-t nagyra értékelik a rovarok szerelmesei és tenyésztői, akik földdel és korhadó fával ellátott terráriumot, valamint kéreg vagy kövek formájában búvóhelyeket biztosítanak számukra. A terrárium akár ebéddobozból is felépíthető.