Damaszkusz (néha Jázmin városának is nevezik) Szíria fővárosa. Körülbelül 4,8 millió lakosával Szíria legnagyobb városa.
A Damaszkuszban, valamint Szíriában megtermelt áruk nagy részét az Arab-félsziget országaiba juttatják el.
A Kr.e. 3. évezredben alapították Damaszkusz fontos kulturális és kereskedelmi központ volt, mivel földrajzi elhelyezkedése az Afrika és Ázsia közötti keleti kereszteződésben található.
Damaszkusz óvárosát a világ egyik legrégebbi folyamatosan lakott városaként tartják számon.
Damaszkusz stratégiailag egy tengerszint feletti fennsíkon épült, körülbelül 80 km-re a Földközi-tengertől a szárazföld belsejében, az Anti-Libanon-hegység által védett helyen, a Barada folyó vízellátásával és az Egyiptomot Ázsiával összekötő észak-déli kereskedelmi útvonalak metszéspontjában. Kisebb és kelet-nyugati irányú sivatagot átszelő útvonal, amely összeköti Libanont az Eufrátesz völgyével.
A modern város területe 105 km2, ebből 77 km2 a város, a többit Jabal Qasioun foglalja el.
A város szélén fekvő Tell Ramadnál végzett ásatások azt mutatják, hogy Damaszkusz már ie 8-10 000-ben lakott volt.
A középkorban virágzó kézműves ipar központja volt, ahol a város különböző területei szakosodtak a kézművesség bizonyos területeire.
A város kiemelkedő bizonyítékokkal rendelkezik az azt létrehozó civilizációról - hellenisztikus, római, bizánci és iszlám.
Különösen az Omajjád Kalifátus hozta létre Damaszkuszt fővárossá, megalapozva a város folyamatos fejlődését, mint egy élénk muszlim arab város, ahol minden egymást követő dinasztia nyomot hagy maga után.
Az iszlám uralkodó befolyása ellenére az ókori kultúrák, különösen a római és a bizánci kultúrák nyomai még mindig láthatók a városban. Tehát a mai város római terven alapul, és megtartja a görög város arculatát és tájolását, mivel minden utcája észak-déli vagy kelet-nyugati irányú.
A damaszkuszi acél legendás státuszú a világtörténelemben. Az európaiak a 11. és 12. századi keresztes hadjáratok során ismerkedtek meg Damaszkusz acéljával. A keresztény lovagok epikus csatákat vívtak Jeruzsálem és a Szentföld irányításáért.
Ezekben a csatákban láttak először muszlimok által hordott damaszkuszi acélkardot. Ezek a kardok minimális erőfeszítéssel kettévághattak egy páncélos lovagot. A damaszkuszi acél kardok úgy is meghajoltak, mint a gumi anélkül, hogy eltörnének.
A nyugati világ gyorsan megtudta, hogy ezt a csodálatos damaszkuszi acélfegyvert a szíriai damaszkuszi pengemesterek készítették. Valójában a keresztes háborúk előtt több száz évvel acélkardokat és késeket készítettek Damaszkuszban. A damaszkuszi acélpengékre vonatkozó első feljegyzések i.e. 300 körüli időkből származnak.