Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
Amikor a Római Birodalom két különálló birodalomra szakadt, a Kelet-római Birodalom Bizánci Birodalom néven vált ismertté. A Bizánci Birodalom 1000 évig állt fenn a Nyugat-Római Birodalom, beleértve Rómát is, 476-os bukása után.
A Bizánci Birodalom uralta Kelet- és Dél-Európa nagy részét a középkor során. Fővárosa, Konstantinápoly akkoriban Európa legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Itt vannak apróságok, információk és tények a Bizánci Birodalomról.
1. A fent említett birodalom 395-ben jött létre a Római Birodalom I. Theodosius császár általi két részre - keleti és nyugati - részre való felosztása eredményeként.
2. A legjobb években, a 6. század közepén a Birodalom birtokai közé tartozott: Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, Szíria, Fönícia, Palesztina, Észak-Afrika Egyiptommal, Dél-Spanyolország, Szicília és Olaszország.
3. Bizánc sorsának konvencionális felosztása három időszakra oszlik: korai, középső és késői időszakra.
4. 629-től formálisan basileusként a császár – a világegyetem legfőbb uralkodója – állt az élen, akit a szenátus választott meg, a hadsereg és a nép egyhangú jóváhagyásával.
5. A közigazgatási rendszer legfelső szintjén az első miniszter alárendeltségébe tartozó logották voltak. Ők voltak: az államkancellár, a bel- és külügyminiszter, a rendőrség és a főpostaigazgató.
6. Az arabokkal vívott háború során a bizánci hadsereg használt először görög tüzet.
7. A Bizánci Birodalom I. Nagy Jusztinianus uralkodása idején a Római Birodalom helyreállítását tűzte ki célul.
8. Nagy Jusztinianus olyan nézeteket vezetett be, amelyek az állam felsőbbrendűségéhez vezettek az Egyház felett, és a vallási élet egésze feletti döntéshez vezettek.
9. A művészi kreativitás gondozása keretében a császár számos középületet alapított, így a fővárosban a Hagia Sophia bazilikát (532-537).
10. Görögül bővítette munkáját, de programjának megvalósítása nem volt problémamentes.
11. Bizánc neve Bizánc városából ered, ahol Konstantinápoly épült.
A 12. Bizánci Birodalomnak sikerült túlélnie a barbár inváziókat, többek között az uralkodók ügyes politikájának köszönhetően
13. Nagy Jusztinianus uralkodása alatt a Keleti Birodalomnak elnevezett Bizánci Birodalom elérte területi hatalmának küszöbét. Ezzel párhuzamosan a külföld helyzete megváltozott, és nőtt a külső veszély.
14. A birodalom gyengesége a trónöröklésre vonatkozó jogi szabályozás hiánya volt. Ez a hatalom törvénnyel szembeni megragadásához, valamint belső harcokhoz és politikai gyilkosságokhoz vezetett.
15. A Nyugat-Európa zuhanó gazdasági helyzetével szemben a Birodalom gazdasági fellendülés időszakát élte át a 9. és a 11. század között.
16. Meglehetősen elterjedt volt a kalászos termesztés, dinamikusan fejlődött a kertészet, a kertészet és a nemesítés. A cukornád, gyapot és eperfa termesztését is népszerűsítették, aminek köszönhetően felvirágzott a selyemhernyó-tenyésztés.
17. Az ilyen fejlett gazdaság miatt a bizánci városokat a kézműves termelés és a kereskedelem központjainak nevezték.
18. A hatalmas gazdasági rendszer ellenére a birodalom számos vallási problémával küszködött, többek között
19. Az etnikai vallások kiszorítása a bizánci egyház kétségtelen sikere volt. A Bizáncon keresztüli keresztséget többek között elfogadta Bulgária, Szerbia és Kijevi Rusz.
20. A művészet viszont erős hellenisztikus és keleti hatásoknak volt kitéve. Kialakulására nagy hatással volt a császári udvar, különösen az egyház, amely már nagyon korán leigázta a művészeket.
21. Az építészet területén kétféle templom alakult ki: központi és hosszanti. A középsőt kör alaprajzú rotunda, a hosszút pedig bazilika képviselte. A bizánci építészet jellegzetes vonása a boltozatok, kupolák és boltívek gyakori használata, valamint a hellenisztikus művészetre jellemző oszlopsoroktól és antabletúráktól való fokozatos eltávolodás.
22. A bizánci művészet jellemzője a figurális szobrászat elhagyása, amelyet a pogány bálványimádás megnyilvánulásaként kezelnek. Átmenetileg megszakadt a festészet harmonikus fejlődése az ikonoklaszizmus idején is.
23. A keleti királyságnak sikerült túlélnie a barbár támadásokat, többek között az uralkodók átgondolt politikájának köszönhetően.