A madárcsicsergés hangja leginkább ott hallható, ahol sok bokor és fa van. Évek óta a parkok, terek és temetők gyülekezőhelyek a városi területeken. A kertvárosi területek főként kertek és családi házak körzetében található házi kertek. Sajnos a zöldfelületek beültetésének divatja a tujacefélék családjába tartozó különféle fákkal és hasonlókkal nem kedvez számos madárfajnak. A fák és cserjék természetes fészkelőhelyek és madárvilág a legtöbb madár számára. Sok évnek kell eltelnie, amíg a népszerű "fa" madarak alkalmazkodni fognak az új körülményekhez. Egyelőre erdők és parkok vannak madárkoncertek helyszínéül. Érdekes tényeket mutatunk be a rigókkal kapcsolatban, amelyekről talán még nem hallottál.
1. Az énekes rigó, mint a rigó egyik képviselője, Lengyelország szinte egész területén benépesül.
2. Dél-Európa vidékein telelő vonuló madaraknak számítanak. Egyre gyakrabban tartózkodnak nyári területeiken egész évben.
3. A fák és cserjék a rigók kedvenc fészkelőhelyei. A fészkeket csészéhez hasonló alakban építik fel. A fészkek építésének fő anyaga a sár.
4. A rigók mindenevő madarak. Táplálékának fő összetevői a giliszta, csigák, ezek hiányában pedig szívesen fogyasztja a berkenye gyümölcsét és a különféle bogyós gyümölcsöket.
5. A rigók olyan hangokat tudnak kiadni, amelyek a környezetből "felkapott" különféle hangokat imitálják. Néha, amikor rigók hangját hallgatod, az a benyomásod, mintha emberi szavakat utánoznának. A rigók új hangjainak egyik szolgáltatója a telefonokból származó hang.
6. Az énekes rigó közepes méretű madarak, egyenértékű populáción belül. Körülbelül 23 centiméter hosszúak és körülbelül 70 gramm súlyúak.
7. Az énekes rigót először 1831-ben írta le egy német ornitológus.
8. Nyáron a rigók szívesen eszik a fagyöngy termését, ezzel is hozzájárulva a sokak által faparazitaként számon tartott növény elterjedéséhez.
9. A rigók a "területi" madarak közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy bizonyos értelemben meghatározzák lakóterületüket, ez összefügg a költőhely meghatározásával.
10. A rigó nem csordamadár, inkább egy bizonyos fajhoz tartozó egyedektől bizonyos távolságra tartózkodik, ez leginkább vonulás esetén figyelhető meg. Mozgás közben nem alkotnak nagy csordákat, hanem igyekeznek megtartani a távolságot az egyes állatok hangjai között.