A vaddisznó sok éven át elsősorban a mezőgazdasági kultúrákra károsító állatnak számított. Sokan potenciálisan veszélyes állatoknak tartják őket, ezért mindent elkövettek, hogy fokozatosan megszabaduljanak tőlük. Ez a hozzáállás végül odáig vezetett, hogy az 1950-es években hazánk középső és keleti része aligha dicsekedhetett ezen állatok jelenlétével.
Szándékosan nem hoztak létre rendszereket sem ezen állatok védelmére. A vaddisznókat azonban nem lehet áthúzni, mert a látszattal ellentétben jelentős befolyást gyakorolnak a természetben zajló folyamatokra. A táplálékkeresés módszere hatékonyan fellazítja a talajt és összekeveri a talajtakaróval. Ezenkívül a vaddisznók olyan rovarokkal és kártevőkkel táplálkoznak, amelyek negatív hatással vannak az ökoszisztémára. Szerepük bizonyos értelemben felbecsülhetetlen.
1. Sok baleset történt az emberek és a vaddisznó találkozásából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vaddisznók mindig és kíméletlenül támadnak. A helyzet az, hogy a vaddisznók nem szeretik, ha zavarják őket, és minden hirtelen mozdulat támadási kísérletként értelmezhető. Vaddisznóval való találkozáskor teljesen nyugodtnak kell maradnia, és a lehető legtávolabb kell lennie az állattól. A hirtelen szökési kísérlet csak irritálhatja az állatot, ezért az ilyen módszereket erősen nem javasoljuk. A nőstény vaddisznóhoz, azaz a kocához, amelynek fiókái vannak, nem szabad megközelíteni. Ebben az esetben a koca veszélyes lehet, mivel szem előtt tartja malacai biztonságát. Ne feledje, hogy a fiatal, aranyos vaddisznók általában nem mozognak az erdőben anyjuk nélkül. Még ha átmenetileg nem is elérhetjük, minden bizonnyal reagál, amint észreveszi, hogy valaki zaklatja a babáját.
2. A vaddisznók természetes élőhelye az erdő. Bennük találnak élelmet, és biztonságban érzik magukat. A vaddisznók hanyag etetése azonban olyan helyzethez vezetett, amely kezdett némileg kontrollálhatatlanná válni. A rendszeresen etetett vaddisznok egész csordában szívesen költöznek a gazdaságok közelébe, és fokozatosan elvesztik az önálló táplálékszerzési képességüket. Ennek a még előrehaladó folyamatnak egyértelmű jele az életmódváltás. A vaddisznók főként éjszaka működtek, ekkor mentek ki vadászni. Az etetés hatására napközben gyakrabban és szívesebben jelennek meg lakott helyeken, a szemetesek válnak a prédájukká.
3. A malacokat, vagy fiatal vaddisznókat csíkos szőrük miatt szokták csíkosnak nevezni, ami az életkorral egyenletessé válik. Az érett vaddisznók barna szőrűek, amelyek télen kissé kifakulhatnak. A vaddisznók szeretnek talajban és sárban gurulni. Nagyon gyakran találkozhatunk olyan vaddisznókkal, amelyek fagyantával ragadtak, ami további védőpáncélt hoz létre, és ezt gyepnek nevezik. A nőstények sokkal kisebbek, mint a hímek, amelyek ráadásul ún csövek, azaz a felső állkapocsból kinőtt nagy agyarak.
4. A vaddisznók szaglása tökéletesen fejlett. Ez a legfontosabb érzékszerv, melynek köszönhetően gyorsan tudnak tájékozódni a szituációban, érzékelve mind a lehetséges veszélyt, mind a távoli táplálékot. A látás helyzete a szemek oldalirányú távolsága miatt kicsit rosszabb. Az ilyen elhelyezett szemek megakadályozzák, hogy a vaddisznók észrevegyék, mi van közvetlenül előttük. Ezért szokták mondani, hogy egy támadásra készülő vaddisznóval való személyes találkozásnak szökéssel, vagy inkább szlalomfutással kell végződnie. A vadkan túlságosan össze van zavarodva, és lehet, hogy egyáltalán nem kezd üldözni.
5. Egy felnőtt férfi súlya meghaladja a 300 kilogrammot. A nőstények súlya viszont általában nem haladja meg a 130 kilogrammot.
6. A vaddisznók nem kulináris böjtök. Szívesen fogyasztják a szeméttelepen talált hulladékot, bár a természetes környezetben főleg makkot, gombát, rovarokat, valamint véletlenül talált tetemeket esznek.
7. Más ragadozók természetes ellenségeik közé tartoznak. Lengyelországban a medvék jelentik a legnagyobb veszélyt. Más sarkokban az ellenség vadmacskák, krokodilok és még kígyók is.
8. A vaddisznó is végleg beépült bizonyos nemzetek kultúrájába, hiedelmeibe. Babilon lakói szilárdan meg voltak győződve arról, hogy a vaddisznó az istenek hírnöke. Ezek az állatok nagy tiszteletnek örvendtek ezeken a területeken. A skandináv mitológia azt feltételezi, hogy a vadkan volt a termékenység istenének legfontosabb képviselője. A vaddisznóhúst kizárólag azzal a céllal ették, hogy hatalmas hatalomra tegyenek szert. Egyes hiedelmek szerint a jellegzetes sárban gurulás a közelgő háború előhírnöke volt. A kereszténységben a gonosz hatalmakat, sőt magát az ördögöt is jelképezte.
9. A sok gazdaságban nagy jelentőségű házisertés valójában a vaddisznó háziasított változata. Lehetetlen megmondani, hogy pontosan mikor történt a háziasítás, bár a becslések szerint a folyamat több mint tizenegyezer évvel ezelőtt kezdődött az ázsiai országokban.
10. A koca vemhessége többtől húsz hétig tart. Egyszerre akár tizenkét elválasztott faj is megszülethet, amelyek életük korai szakaszában nagymértékben függnek az anyjuk gondozásától. Neki kell biztosítania számukra a táplálékhoz való hozzáférést, vagyis a mellbimbókat, és azt a meleget, amelyre a fiataloknak nagy szüksége van közvetlenül a születés után.