A táj egy olyan fogalom, amellyel mindannyiunknak meg kell küzdenie, nagyon gyakran napi szinten használja, és meghatározza vele, hogy mit látunk, vagy mit szeretünk.
Azonban nem mindenki ismeri ennek a szónak az eredetét és fogalmát. Ezt a kétértelmű kifejezést kutatók, geográfusok, biológusok és olyan emberek használják, akiknek munkája a geológiához és a területrendezéshez kapcsolódik.
A legáltalánosabb természeti és antropogén jellemzők összességét jelenti, amelyek egy adott területet megkülönböztetnek. Elmondható, hogy e terület adottságainak összessége. Sok ember munkája és több száz kutatással eltöltött óra eredménye a tájak több alapvonásra való felosztása.
Természetesen minden kontinens, sőt egy ország is más, ezért ezt a felosztást nem lehet szó szerint venni, mert sok olyan jellemzőt általánosít, amelyek a világon mindenhol kissé eltérőek.
Tehát a tájakat felosztjuk természetire és kulturálisra. Természeti tájak azok, amelyeket az ember nem bolygatott meg, vannak természetes fajok, amelyeket nem az ember alakított át, és mindent, amit látunk, csak a természet hozta létre.
Néha az ember kissé korrigálja, de nem tartalmaz olyan térelemeket, amelyeket ember hozott létre.
A kultúrtáj teljesen ember alkotta. Vannak olyan növények, amelyek a természetben nem fordulnak elő ott, a domborzatot megváltoztatják és speciális célokhoz igazítják. A kultúrtájnak több alaptípusa is létezik.
Az első a mezőgazdasági táj, ebben az esetben a természetes növekedésű növényeket, főként fákat, szántóföldek, legelők és gyümölcsösök váltották fel. Egy másik táj egy ipari táj, itt gyárak, bányák és üzemek dominálnak.
Az utolsó táj egy általunk jól ismert városi táj. Ott tömbházakat, felhőkarcolókat, sok utat, üzletet és bevásárlóközpontot találunk.
Ez a táj minden nagyobb és kisebb lengyel várost magában foglal. Megkülönböztetjük az elsődleges tájat is, amely a regenerálódás képességét mutatja, és a biológiai egyensúly emberi beavatkozás nélkül megmarad.
A lepusztult tájat viszont nagyon erős urbanizáció, a természeti elemek hiánya és igen nagymértékű degradáció jellemzi. Vannak bányászat utáni, más néven kitermelés utáni tevékenységek is. Ezek a bányászati jelenségekre és folyamatokra, valamint e tevékenység maradványaira vonatkoznak.
Ilyenek lehetnek például földkupacok, külszíni bányákból származó kráterek, a kitermelés során kiszivattyúzott vizet tartalmazó tartályok. Egy idő után és megfelelő emberi beavatkozással fokozatosan rekreációs területté válhatnak, és a táj új elemét alkothatják.
Nagyon fontos azonban, hogy minden terület megfelelően újraművelve legyen. A rekultiváció a sérült területek eredeti formájuk vagy természeti értékük helyreállításának folyamata.
A meliorációnak három fajtája van: föld-, víz- vagy tómelioráció. A melioráció olyan folyamat, amelynek feladata a hasznosság és a természeti értékek visszaállítása a talajba.
A földműszaki rekultiváció a terep megfelelő alakításából, a fizikai tulajdonságok javításából, a friss talajjal szennyezett réteg letakarásával történő helyreállításából, valamint a vízelvezetésből áll.
Másrészt a biológiai rekultiváció a talaj keményítéséből, felszántásából, megfelelő trágyázásból és vastag humuszréteget képező növények betelepítéséből áll.
Az erdőtelepítés is beletartozik az ilyen típusú tevékenységbe. A vízvisszanyerés ezzel szemben a tiszta víz beáramlásának növeléséből, a folyók ragasztásából és a folyók nyomvonalának szabályozásából áll.
A vizek eredeti funkciójának helyreállítása halfajok és zooplankton betelepítésével is jár. A felszín alatti víz rekultivációja az áteresztő réteg tisztításából, a szennyező anyagok speciális gátakkal történő elkülönítéséből, a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentéséből és a felhasználási mód megváltoztatásából áll.
A tavak helyreállítása egy másik nagyon fontos folyamat az eutrofizált tavak vízminőségének javítása szempontjából.
Ennek a folyamatnak a módszerei közé tartozik a cianobaktérium telepek felszámolása, a tározóban felgyülemlett szerves anyagok eltávolítása, a levegő ellátása egy réteggel az alján, ami növeli a víz oxigénellátását és csökkenti a fitoplankton növekedését.
E folyamatok közé tartozik a biomanipuláció és a mangle is. Az őrlés során speciális eszközökkel távolítják el az üledékeket a fenékről, a biomanipuláció során pedig ragadozó halfajokat juttatnak a vízbe, amelyek a planktont fogyasztó halpopulációkat fogyasztják, ami megakadályozza a virágzást és javítja a tó oxigénellátását.
A táj és a környezet az emberi élet nélkülözhetetlen elemei. A növények nemcsak szép díszek, hanem láncot is jelentenek az ökoszisztémában. Emlékezzünk rá, és vigyázzunk a környezetünkre, hogy a természet egyensúlya megmaradjon. Bármilyen eltérés gyorsan érinti életünket és egészségünket is.
Konkrét változtatások nélkül bolygónk állapota gyorsan leromolhat, és így lakóinak egészsége és élete is. A növényeknek köszönhetjük, hogy tiszta levegőhöz juthatunk, amely nélkül lehetetlen lenne a földi élet.
Emlékezzen rá, szelektálja a szemetet, próbáljon környezetbarát lenni, és neveljen másokat arra, hogy ne károsítsák a környezetet. Mindez hatással lehet a mi és gyermekeink életminőségére, és kétségtelenül jobbra fordul.