Rossa temető az egyik kihagyhatatlan pont a látogatás során Vilnius. Ez egy a négy közül Lengyel nemzeti nekropoliszok, vagyis olyan helyek, ahol sok kiváló honfitársunkat és az évek során harcoló katonát temették el 1919-1920 és 1939-1944.
Ma a temető elsősorban mauzóleumáról ismert Anya és a Fiú Szíveamelybe a szívet helyezték Józef Piłsudski az anyja mellett, Maria. Magának Piłsudskinak is volt egy ilyen vágya – hogy halála után szíve közel kerüljön vilniusi katonáihoz.
– Nem tudom, hogy eltemetnek-e a Wawelben. Engedd! Rejtsék el szívemet akkor Vilniusban, ahol katonáim fekszenek, amit 1919 áprilisában mint vilniusi parancsnokot ajándékba dobtak a lábam elé…"
A síremléket Volhíniából hozták. Piłsudski első felesége és nővére is a temetőben nyugszik.
Középen van a mauzóleum katonák szállása, ahol elsősorban az 1919-1920 közötti Vilniusért harcoló önkénteseket és a várost 1944-ben hadműveletben elfoglalni próbáló katonákat temették el. A Hajnal Kapuja.
A temetőt ben hozták létre 1769 évben (még Lengyelország első felosztása előtt), és a vilniusi hatóságok hivatalosan is elismerték ben 1801 év. A második világháború után a temető tiltott hely volt, hivatalosan bezárták (új temetkezések tilosak voltak) 1965 év.
A temető komplexum a következőket tartalmazza:
- Old Ross (1769)
- Az új Ross (1847)
- Katonatemető (1920) és az Anya és Fia Szíve Mauzóleum (1936).
A temető régi részét végigsétálva visszamehetünk az időben. A sikátorokban tett séta a téli szezon ellenére emlékeztetett bennünket arra, hogy ellátogattunk hozzánk párizsi temető Montmarte. A gyönyörű műemlékek, amelyek egy része műalkotásnak tűnik, és a kis dombon elhelyezkedő elhelyezkedése mind jelentős hangulatot adnak ennek a helynek. A domb legtetejére érve a temető alsó részét tekinthetjük meg, ahol több ezer egyenetlenül és nagy káoszban heverő sírköveket láthatunk.
Sajnos – Franciaország fővárosától eltérően, itt az idő múlását és a megfelelő ellátás hiányát láthatjuk. A mauzóleumnak csak egy része igazán szép Marsall. Nehéz megérteni, a lengyel hatóságoknak nagyobb gondot kellene fordítaniuk erre a helyre, akár formálisan, akár informálisan, a Litvániában élő lengyelekkel kapcsolatos litván civil szervezetek bevonásával. Különben néhány tucat év múlva már csak egy rom marad ezen a történelmi helyen.
A gyönyörű műemlékek között számos híres lengyel nyughelyét találjuk, többek között: Joachim Lelewel, Ludwik Kondratowicz (álnév: Władysław Syrokomla) vagy sok értelmiségi, történész és építész.
