A homár a rákfélék homárcsaládjának tagjai. Bár elsősorban a tenger gyümölcsei között csemegeként ismerik, a homár számos érdekességet rejt, amelyeket csak nemrég fedeztek fel a tudósok.
A tudósok legújabb forradalmi kutatásai közül a homárszervezetek 20 évente a semmiből képesek "megújulni". Régi páncéljuk leválása révén a homár szó szerint fiatalabbá teszi őket a magas telomeráz-szint miatt, amely egy ribonukleinsav enzim, amely lehetővé teszi a sejtek regenerálódását és megújulását.
A homárokat leggyakrabban elpusztítják, amikor elkapják, akár az asztalon, akár betegség következtében. Természetes körülmények között akár 140 évig is egészségesen élhetnek. Így becsülték meg a 2009-ben az Atlanti-óceán partjainál kifogott, 10 kilogrammos homár korát. A kifogott homár rekordsúlyát 1977-ben jegyezték fel Új-Skóciában – akár 20 kg-ot is nyomott, és fogói képesek voltak levágni egy emberi kart.
Az európai homár héja leggyakrabban sötétkék, míg az amerikai homár narancssárga. Vannak azonban olyan egyedek, akiknél egy ritka genetikai mutáció miatt elkékülnek az eredeti színért felelős fehérje nagy mennyiségének termelése miatt.
A homár trágyázása meglehetősen hosszú ideig tart. A hím és a nőstény antennákkal és ízérzékelõkkel borított lábakkal bökdösik egymást több napig. A nőstény homár a hím befogadásakor ledobja a héját azzal a zsebbel, amelyben előző partnere spermája lerakódott. Új páncélja puha és könnyen sérülhet, így a hím arra vár, hogy újra megkeményedjen. Csak ezután kerülhet sor a megtermékenyítésre, vagyis egy új női partner spermájának a páncél új zsebébe történő elhelyezésére.
A nőstény homárok a spermiumokat több ezer peték megtermékenyítésére használják, amelyeket csaknem egy évig a hasukban tartanak, mielőtt kikelnek. Ugyanennyi ideig megtarthatják a spermát, akár 15 hónapig, mielőtt úgy döntenek, hogy megtermékenyítésre használják fel.
A homár még nagyon alacsony hőmérsékletet is elvisel. Az élő, fagyasztott egyedek a felolvasztás után is megtartják minden létfontosságú funkcióját.