Valószínűleg mindannyian hallottunk már a vilniusi Rossa temetőről. És tudta, hogy nem ez az egyetlen létező lengyel nekropolisz ebben a városban? A mai napon beszámolót készítettünk Bernardyński temető (Bernardinų kapinės) az óvároshoz közel, a kerületen belül található Zarzecze. A Rossai temetőhöz hasonlóan egy dombon található.
A Zarzecze városrész manapság elsősorban művészi hangulata, érdekes építészete, jó éttermei és kocsmái miatt divatos. Nem minden Vilniusba látogató lengyel tudja azonban, hogy az utcáról oldalt sétál Polocko g. az utcára Žvirgždyno és a nem feltűnő úton felfelé haladva eljutunk egy olyan helyre, ahol visszamehetünk az időben és felidézhetjük hazánk nehéz történelmét.
A temetőbe való belépés előtt: 
A temetőt megnyitották 1810. február 25 évben ő tervezte Józef Poussier. Kezdettől fogva előkelő emberek, főleg értelmiségiek nyughelye volt. A temetőt a 90-es években hivatalosan bezárták, és felvették a műemlékek listájára. Érdemes megjegyezni, hogy a temető eredetileg a Bernardin-templom (Szent Anna-templom) közelében volt.
A bal oldali bejáratnál találod columbariaamelyek ritka elemei a temetőnek.
Maga a nekropolisz szerény mérete ellenére (bár másrészt közel öt hektáros területet foglal el!) Szerintünk Európa egyik legérdekesebb. Sok emlékmű műalkotásra hasonlít, a sírkövekre írt mondatok egy része lehetővé teszi az időben visszautazást – hol mosolyogva, hol elgondolkodva. A sírkövek között sétálva elveszítheti a valóságérzéket – észrevétlenül repül az idő. Nem csoda, hogy évtizedekkel ezelőtt ez a hely … gyakori célpontja volt a társasági sétáknak!
A temetőt körbesétálva egy gyönyörű temetői kápolnát találunk, amelyben Vilnius előkelő lakóit temették el. A második világháború idején lengyel katonák bujkáltak a kápolnában a németek és oroszok elől – a háború után pedig a Honi Hadsereg 1944-ben elhunyt katonáit temették el a temetőben.
A nekropolisz mai megjelenése érdem A Lengyel-Litván Együttműködést Támogató Alapítvány A. Mickiewicz, A Küzdelem és a Mártíromság Emlékét Védő Tanács valamint Lengyelország és Litvánia kormánya. Erőfeszítéseik lehetővé tették a közeli helyreállítást 150 sírkő - beleértve a résztvevők pihenőhelyeit is Januári felkelés és az akadémiai személyzet Egyetem Stefan Batory (a mai Vilniusi Egyetem). Ez a választás nem volt véletlen, a két nemzet közötti kapcsolatokat kellett volna szimbolizálnia.
A munka legnagyobb részét 2010-ben végezték el, amikor is 200 év telt el a nyitás óta. A vilniusi hatóságok a kerítés javításához és a lejtő megerősítéséhez nyújtott pénzeszközökkel is segítik a temető fenntartását.
Ha Vilniusba készül, és van egy kis ideje, akkor őszintén ajánlunk egy sétát Bernardine temető. Ha Užupisban vagy, nincs mentséged – nem fogod megbánni!
