Vilnius óvárosát nagyon szívesen látogatják a lengyelországi turisták. A csábító árak és a rövid távolság arra készteti a lengyeleket, hogy meglátogassák a híres Ostra Bramát vagy a Három kereszt-hegyet. Érdemes előzetesen megismerni Vilnius óvárosának történetét és legfontosabb műemlékeit.
Történelem
Vilnius óvárosa maradt 1994-ben felkerült az UNESCO listájára. Megjegyzendő azonban, hogy a nemzetközi szakértők által kitüntetett terület nem fedi le a teljes korabeli e névre keresztelt negyedet, hanem csak az egykori városrészt, amelynek határait védőfalak határozták meg. Itt őrizték meg a legértékesebb műemlékeket, amelyek ma már a világ minden tájáról örvendeztetik meg a látogatókat.
Nehéz megmondani, hogy Vilnius óvárosa mikor érte el a modernekhez hasonló határokat. A város 1387-ben kapott városi jogot, majd a 16. században városfalak vették körül. Bizonyára volt korábban is olyan település, amely megfelelt a jelenlegi óváros helyének. Vilnius első megőrzött képén számos tornyot és faltöredéket láthatunk (sajnos a rossz állagú állag nem teszi lehetővé az azonosítást) - tehát bizonyára már akkor is voltak erődítményei a várnak. Feltételezik, hogy a modern időkben a város keleti felét főleg ortodox lakosság, míg a nyugatit zsidók és németek lakták.
századtól egészen pontosak a vilniusi épületek elrendezését bemutató metszetek. Az északi részen kastélyépületek álltak (a rész található a Giedymin-hegyen és az Alsó-vár lábánál), a várost falgyűrű és több kapu vette körül. A tizenhetedik század komoly károkat hozott – Vilniust először tűz pusztította el, majd az orosz hadsereg különösen súlyos inváziója érte. A Lengyel-Litván Nemzetközösség bukásával a város szerepe is behatárolódott.
A betolakodók sok katolikus templomot átépítettek, hogy egy templomhoz hasonlítsanak, és új erődítményeket építettek az Alsóvár helyén. A második világháború és Litvánia Szovjetunióhoz való csatlakozásának időszaka is pusztítást hozott. A kommunista uralom elsősorban a vilniusi templomok lerombolását jelentette, amelyeket tömegesen alakítottak át múzeumokká, raktárakká és koncerttermekké. Vilniusban még ma is fellelhetjük sokéves elhanyagoltság nyomait, de évről évre egyre szebb az óváros.
Történelmi emlékművek
A legjobb pontok a túra indításához a Hajnal Kapuja körül. Pontosan azt a városfalak régebben itt értek véget.
A Hajnal Kapuja
(Aušros vartai)
Az állam déli részén található kötelező a lengyel zarándoklatokhoz és kirándulásokhoz. Mindez a belsőnek köszönhető a Hajnalkapu Szűzanya képe a katolikusok csodálatosnak tartják. A növekvő zarándokforgalom azt jelentette, hogy a kaput hozzáépítették a Szent Teréz templom (Vilniaus Šv. Teresės bažnyčia). Ma a templomban ünneplik őket misék lengyelül.
A kaputól a központ felé az Aušros Vartų utca vezet. Erről a területről érdekes történetet rögzített Adam Mickiewicz "Pán Tadeusz" című művének lábjegyzetei. Nyilvánvalóan az 1794-es Vilniusért vívott harcok során az orosz hadsereg éppen a Hajnal Kapuján keresztül akart behatolni a központba. Az egyik városlakó látva, hogy mi történik, egy elhagyott, de megtöltött ágyút látott. Gondolkodás nélkül odaért hozzá, és rálőtt a támadókra. Ahogy a bárd tájékoztat: "Ez az egy lövés mentette meg Vilniust: Dejow tábornokot több tiszttel együtt megölték, a többiek a lestől tartva elhagyták a várost". A hős neve nem biztos, de egyes források szerint Czarnobacki volt a neve.
ortodox templom a Szt. Szentháromság és a bazilita kolostor
(Vienuolynas ir Šv. Trejybės cerkvė, cím: Aušros Vartų g. 7A)
A Szent István-templom másik oldalán. Teresa itt található kapu, amely az egykori bazilita kolostor helyére vezet. A bresti unió idején ez a templom vita tárgya volt az ortodox és az unitárius nép között. Az első Lengyel Köztársaság idején a görög katolikusok kapták, de a cári hatalom felosztása után visszaadták az ortodox egyháznak. Az épület ma ismét az Uniates tulajdona. Évekig tartó elhanyagolás után a templom felújítása folyamatban van - a közeljövőben visszanyerheti korábbi pompáját. Érdekes módon ez itt játszódik "Dziady" harmadik részének akciója. Adam Mickiewicz ezt írta a prológusban:
Vilniusban, az Ostrobramska utcában, a Fr. kolostorban. Fr. Basilian, állami börtönré alakították át - fogolycellává.
Valóban, a tizenkilencedik században a cári szerzetesek elfoglaltak néhány szobát, és többek között itt helyezték el őket. a filomaták és filarettek folyamatára várva (beleértve Adam Mickiewiczet is). A templom mellett van egy kis kortárs épület, amit láthatunk rekonstruált "Konrad cellája".
Szentlélek temploma
(Šv. Dvasios cerkvė, cím: Aušros Vartų g. 10)
Az Ostrobramska utca jobb oldalán, a Szent Teréz-templom mögött található Vilnius egyik legrégebbi ortodox temploma. Az első épület 1597-ben épült itt, és a bresti unió után ez volt az egyetlen ilyen vallású templom Vilniusban. Jelenlegi stílusa a klasszicizmus, látható barokk elemekkel. Érdemes odafigyelni a gyönyörű, zöld és arany színű ikonosztázra.
Utca. Kazimierz
(Šv. Kazimiero templom, cím: Didžioji g. 34)
Az Ostrobramska utca közvetlenül a Wielka utcába (lit. Didžioji gatvė) vezet, jobbra pedig a Litvánia fővárosának legrégebbi barokk temploma, azaz a Szent István-templom. Kazimierz. Sok éven át mintaként szolgált a későbbi vilniusi templomok tervezésénél. A tizenkilencedik században ortodox templommá alakították át, és alakja súlyosan eltorzult.
Csak 1917-ben adták vissza a katolikus híveknek, de a második világháború után ateizmus múzeumot hoztak létre benne. A jezsuiták csak 1988-ban kapták vissza a templomot. Belül az eredeti festmények és barokk oltárok egy része megmaradt. Figyelemre méltó, hogy a 18. században az egyik legvitatottabb lengyel költő tevékenykedett itt, és nagy szónok hírnevére tett szert - Baka József atya.
Városháza tér
(Senamiesčio egy álom)
A vilniusi városháza, amelyet a mai napig megőriztek, Wawrzyniec Gucewicz vilniusi építész, klasszicista stílusban dolgozó építész munkája. A tizenkilencedik században és a huszadik század elején színház működött itt, ahol akkoriban Stanisław Moniuszko „Halkáját” állították színre.
Vilniusi Egyetem és a Szent János-templom
(Vilniaus universitetas, Šv. Jonų templom)
A Városháza tértől észak felé haladva eljutunk Vilnius legjelentősebb egyetemének épületeihez. Stefan Batory király alapította 1579-ben, első rektorai Piotr Skarga és Jakub Wujek jezsuiták voltak. Sok nevezetes átjutott ezeken a tiszteletre méltó falakon többek között: Jan Karol Chodkiewicz, Adam Naruszewicz, Jędrzej Śniadecki, Adam Mickiewicz, Juliusz Słowacki és Feliks Koneczny. Az egész megőrzött komplexum különböző építészeti stílusok keverékét képviseli. Több mint egy tucat épületből és 13 udvarból áll!
Az egyetem mellett található egy templom, amelyet az egyik legrégebbi vilniusi templomnak tartanak. A legenda szerint Władysław Jagiełło építtette volna az egész ország megkeresztelkedése után. Az újjáépített templomban a válaszfalak során a lengyel kultúrával kapcsolatos emléktárgyakat gyűjtötték össze. Ma a Szent János-templom akadémiai templomként működik.
Az írósarok
(Gatve írástudó)
Ezen a központtól keletre vezető kis utcán egy érdekességet láthatunk Az írók fala - vagyis szokatlan emlékmű olyan íróknak és költőknek, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak Litvániával. A falon táblák vannak, amelyeken válogatott művészek képei vagy idézete látható. Többek között lengyeleket is találni köztük Konstanty Ildefons Gałczyński, Adam Mickiewicz vagy Czesław Miłosz.
Utca. Anna és környéke
(Vilniaus Šv. Onos templom)
Az Írók sikátora elvezet bennünket a folyóparti Wilejkába a gótikus Szent Szt. Anna. Bár az épület viszonylag új berendezéssel rendelkezik, ez figyelemre méltó homlokzat tüzes gótikus stílusban. A legenda szerint egy építésztanonc készítette, aki irigységből megölte beosztottját.
Hátul a gótikus Szent Szt. Ferenc és Szent. Bernard. A templomok mellett látunk Adam Mickiewicz szobra. Az emlékművet a 20. század első felében itt kellett volna felállítani, de a vita (az első projekt egy meztelen, megszakadt szívű költőt és egy vérét iszogató sast mutatott be) valamint a háború kitörése és a politikai A változások azt eredményezték, hogy a "Pan Tadeusz" szerzőjét csak 1984-ben tüntették ki.
Székesegyház-bazilika Szt. Stanislaus püspök és Szt. Władysław Vilniusban
(Vilniaus Šv. Stanislovo ir Šv. Vladislovo székesegyház bazilika)
Az egykori óváros északkeleti végét egy történelmi épületegyüttes foglalja el, amely kiemelkedik a tömegből a vilniusi székesegyház fehér teste. Az épület klasszicista stílusú – a barokk templomtorony összeomlása után Wawrzyniec Gucewicz által készített rekonstrukció eredménye. Ő egy igazi gyöngyszem kora barokk Szt. Kazimierzahol eltemették többek között a lengyel király, Aleksander Jagiellończyk és Barbara Radziwiłłówna. Időnként tárlatvezetéseket is tartanak a katedrális földalatti részébe, ahol megtekinthetjük Litvánia legrégebbi festményeit és egy pogány templom maradványait.
Alsó vár
(Lietuvos valdovų rūmai)
Építését nyilvánvalóan Aleksander Jagiellończyk kezdte, bár erre nincs bizonyíték a forrásokban. A 16. század végi grafikák négyszögletes alaprajzon mutatják be az épületet, két udvarral és erődítményekkel a Neris folyó felől. A várat III. Vasa Zsigmond uralkodása alatt építették újjá. Az orosz csapatok inváziója során megsemmisült, de soha nem nyerte vissza korábbi dicsőségét. A szomszédos épületekben Az új és a régi Arsenal házak: Litván Nemzeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum.
Várhegy
(Pilies kalnas)
Már messziről látjuk a várost, ahogy tornyosul jellegzetes vörös tornyú domb. Ezt nevezik Gediminas-torony - az egykori Felsővár maradványai. Érdemes felmászni a legtetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Szezonban még napnyugta előtt érdemes ide betérni - addigra már nézhetjük a léggömbök repülését. Speciális felvonóval is feljuthatunk a csúcsra.
Trzykrzyska hegy
(Trijų kryžių kalnas)
A három fehér kereszt a város egyik jelképe. Források szerint meg nem erősített legendák, régen itt halt mártírhalált egy csoport ferences szerzetes. Közülük hármat keresztre szegeztek. Valószínűleg ezeknek a legendás ferences vértanúknak a kultusza csak a 17. században kezdődött. Haláluk faszimbólumai 1869-ig fennmaradtak. A 20. század elején betonkereszteket állítottak fel, amelyeket a szovjetek felrobbantottak. A kortárs fehér szobor 1989-ből származikalapjaiban pedig az elpusztult előd maradványait falazták be.
Az Isteni Irgalmasság szentélye Vilniusban
(Vilniaus Dievo Gailestingumo šventovė, cím: ul. Dominikonų 12)
Ez a középkori templom nem olyan híres műemlék, mint az óváros többi temploma. Gyakran megsemmisült és újjáépített, elvesztette eredeti jellegét - gótikus apszis az 1970-es évek állagmegóvási munkáinak eredménye. Pedig érdemes benézni az ottani rendkívüli elhelyezkedés miatt az Irgalmas Jézus képmását. Megfestette Eugeniusz Kazimirowski lengyel festő Fr. parancsára. Michał Sopoćko és a leendő Szent Faustina Kowalska. A jámbor nővér nem volt elragadtatva a munka hatásától – egyes szemtanúk azt is elmondják, hogy amikor meglátta a végeredményt, sírva reagált. Kazimirowski bevezetett néhány javítást (pl. átfestette a hátul lévő tájat, és megváltoztatta Jézus nézetét). Sokkal népszerűbbnek bizonyult Adolf Hyła ecsetváltozata, de sok hívő érkezik a vilniusi festményhez is. Sok művészettörténész azt állítja, hogy Kazimirowski vászna művészileg felülmúlja a Łagiewniki festményt.
Húsvéti tojás emlékmű
(Margutis, cím: Pylimo g. 43)
A történelmi óváros határához közel található szokatlan emlékmű. Ez egy hatalmas 300 kg-os tojás húsvéti mintákkal festve. A szobor kezdetben (színes minták nélkül) Uzupis környékén állt, de miután angyalfigurára cserélték, elárverezték és jelenlegi helyére költöztették. Kicsit távolabb a barokk templom tornyai láthatók Minden szent.
Utca. Nicholas
(Vilniaus Šv. Mikalojaus templom, címe: Šv. Mikalojaus g. 4)
Ezt a kis templomot a város egyik legrégebbi templomaként tartják számon, és emellett sokat megőrzött a sajátjából középkori karakter. Vörös téglából készült falak, jellegzetes gótikus oromzat és középkori boltozat maradtak fenn.
Utca. Catherine
(Šv. Kotrynos templom, cím: Vilniaus g. 30)
Karcsú tornyok és messziről látható barokk homlokzat ez egykori Szt. Catherine. Az évek során a bencés apácák vigyáztak a templomra, akik a felosztáskor a hazaszeretet és a lengyelség előmozdításáról gondoskodtak. A második világháború után a templomot lerombolták és kirabolták. Egy ideig a Művészeti Múzeum kezelésében volt. 2006-ban befejeződött a létesítmény felújítása. Azóta klasszikus és kamarazenei koncertek zajlanak bent.
Vilnius védőfalai
A védőfalak rendszere a XVI kilenc kapu (és a várba vezető). Ezek a mai napig fennmaradt Miednicka-kapu (Ostra) és a Subocka-kapu (az erődítmények töredékei maradtak fenn) valamint a megőrzetlen Rudnicka-kapu, Trocka-kapu, Wili-kapu, Tatár-kapu, Mária Magdolna-kapu (Mokra) és Gyógyfürdő-kapu.
A Moszkvával vívott háború pusztításai után az erődítményeket felújították, igazítva az akkori hadviselés művészetéhez. Ebből az időből származik a Subocka-kapu máig fennmaradt bástyája. Az erődítmények nagy részét az oroszok a 18. század végén lebontották. Egy tucat évvel korábban számos rajz készült, amelyek a falak akkori állapotát dokumentálják. A hajnali kapukon kívül a Bokšto utca 20. szám alatt az erődítmény töredékei láthatók, benne egy kis múzeum található.
Zarzecze (Užupis)
Kétségkívül az egykori zsidó kerület és a jelenlegi művészköztársaság Korábban Vilnius óvárosán kívül helyezkedett el, de az UNESCO szakértői úgy döntöttek, hogy egy védett területbe helyezik. Ma olyan hely, amely évek elhanyagolása után lassan visszanyeri varázsát, és egyre több turistát vonz.