Nikolaiviertel (lengyel Mikołaj kerület) Berlin hangulatos szeglete, amely karakterével, alacsony épületeivel és macskaköves utcáival a város középkori történelmére utal. Az utalás szót okkal használtuk, mert az itt található összes épületet az előző század nyolcvanas éveiben rekonstruálták annak alkalmából. 750 év megalapította Németország fővárosát.
Napjainkban Nikolaiviertel sok turistát vonz. Múzeumok, éttermek és a háború előtti Berlin óvárosának utánzata várja a látogatókat. Nem sikerült azonban mindent tökéletesen reprodukálni, és néhány előregyártott épület nagyon távol áll a történelmi prototípustól. Minél rosszindulatúbbnak nevezik, még az újjáépített feltételezést is East Disneyland.
A Nikolaiviertel közvetlenül a város központjában található, és csak néhány percre található 10 perc sétára az Alexanderplatztól és a Múzeum-szigettől.
Történelem
Berlin középkori központja
Berlin eredete a második felére nyúlik vissza XII század. A Spree legkönnyebb átkelőhelyén, a folyó két partján ekkor két település létesült - Berlin és Cölln. Az első fókuszpontja a nevének köszönhető Nikolaiviertel negyed volt Utca. Nicholas között felállítva 1220 és 1230. Ezért ez a legrégebbi létező templom a német fővárosban.
A következő évszázadokban a Szent István-templomot körülvevő terület. Nicholasban kereskedők, kézművesek és művészek laktak. Számos vendéglő és üzlet működött itt. Ez a terület soha nem veszítette el eredeti utcai elrendezését, bár a régebbi középkori épületek átadták helyét a gazdag polgárok által emelt modern házaknak.
A városrész történelmi formájában ig fennmaradt 1945 és a berlini csata, amelynek során a bombázás során szinte teljesen megsemmisült.
FOTÓK: 1. Szt. Miklós; 2. Kilátás a Szent István-templomra. Miklós és a múzeum a Knoblauch-házban.
A háború utáni újjáépítés
A második világháború után a romos Nikolaiviertel negyed Kelet-Berlin határain belül találta magát. A Német Demokratikus Köztársaság, ahogy a Szovjetunió újonnan létrehozott szocialista szatellitjét perverz módon nevezték, szándékosan elhatárolódott a német állam korábbi hagyományaitól. A lerombolt Berlint újjáépítették, vagy inkább újratervezték, anélkül, hogy aggódtak volna a történelmi utcaelrendezés vagy az épületek régi megjelenése miatt.
Ennek a doktrínának az egyik legszembetűnőbb példája a királyi palota kérdése volt, amelyet a porosz monarchia jelképének tartottak, és leromboltak. Kezdetben TV-tornyot akartak építeni a helyére, de végül egy modernista építményt emeltek. Köztársaság palotája. Ez utóbbit Németország újraegyesítése után lebontották, a porosz uralkodók történelmi rezidenciáját pedig az elmúlt években újjáépítették.
De térjünk vissza a Mikołaj városrészhez. Tovább a 70-es és 80-as évek fordulóján megváltozott a szemlélet Németország Szocialista Egységpártja a történetpolitika kérdésére, aminek következtében a háború előtti örökséget bátrabban kezdték felhasználni. BAN BEN 1980 visszatért az Unter den Linden sugárútra Nagy Frigyes lovas szobraés az évtized közepén rekonstruálták Husemannstraße az eredetiben Vilmos stílusban a végétől századi XIX.
Ezenkívül be 1987 évforduló volt Berlin alapításának 750. évfordulója. Egy évtizeddel korábban az NDK hatóságai úgy döntöttek, hogy nagyon hatékonyan ünneplik meg – a romos Nikolaiviertel negyed újjáépítésével, amely több mint harminc év elteltével is tűzhelyre emlékeztetett. Tehát nem ez volt Kelet-Berlin legjobb kirakata, és néhány lépéssel arrébb volt az Alexanderplatz, amelyet modernista felhőkarcolók vettek körül. A helyreállított Nikolaiviertel negyed a város új jelképévé kívánt válni, és egy olyan hellyé, ahová büszkén lehet hozni a külföldi tisztviselőket és turistákat.
A rekonstrukciós terv elkészítésére kiírt pályázatot ben nyerték meg 1979 Günter Stahnamely a projekten dolgozva az akkoriban működő ideális középkori város gondolatán alapult. Az építész úgy döntött, hogy megtartja az eredeti utcaelrendezést, és néhány műemlékről hű másolatot készít (a legreprezentatívabb ezek közül az utca mentén látható Mühlendamm és a Szent templomban. Miklós). Érdekes módon a feltérképezett objektumok közül nem mindegyik volt eredetileg Nikolaiviertel környékén, erre a legjobb példa a fogadó. Zum Nußbaum.
FOTÓK: Látogatás a Szent István-templomban. Nicholas.
A többi épület általában a történelmi stílust követte, bár néha nagyon lazán, ami szokatlan építészeti keveredést eredményezett. Nehéz azt a benyomást sem kelteni, hogy néhány panelépület harminc évvel ezelőtt még jól nézhetett ki, de ma már nem néz ki a legjobban.
Az új Nikolaiviertel magja a Szent István-templom lett. Nicholas. A környéken számos hagyományos kocsma épült, amelyek helyi és külföldi látogatókat vonzottak. A templom melletti épületek tervezésekor az építész egy érdekes optikai trükköt is alkalmazott - minél közelebb van a templom előtti tér, annál kisebbek az épületek, és jobban rálátunk a legrégebbi berlini templomra.
FOTÓK: 1. Kilátás a Szent István-templomra. Nicholas és a Zum Nußbaum fogadó; Kilátás a Szent-templomra. Miklós és a múzeum a Knoblauch-házban; 3. Szt. templom körül. Nicholas.
Nikolaiviertel látogatása
Nikolaiviertel olyan kis területet foglal el, hogy gyorsan megismerjük az újjáépített városrész minden zugát. Valamennyi utca gyalogosbarát, érdemes végigsétálni rajtuk, és különféle építészeti ízeket és szobrokat keresni.
Nikolaiviertel környékén számos múzeum található, amelyek többségét a cikk későbbi részében részletesebben ismertetjük.
Nikolaiviertel: látnivalók és érdekes helyek
Utca. Miklós: Berlin legrégebbi plébániatemploma
Ez a kerület fókuszpontja templom st. Miklós (németül: Nikolaikirche)amelynek története Berlin legelejéig nyúlik vissza. Az első épület ben épült a 13. század második negyedében a templom román stílusú bazilika formát öltött, de néhány évtizeddel később gótikus csarnoktemplommá alakították át. Az eredeti, faragott kőből készült románkori építményből csak a falak alsó része és a középen látható burkolat maradt meg.
Az évszázadok során a Szt. Miklóst többször átépítették. Például a jellegzetes két kormányos torony csak a második felében került be századi XIX. Az eredeti épület vége a második világháború végén jött el, amikor a bombázás során szinte a földdel egyenlővé vált. A rekonstrukció után ben 1982-87 az épületet világi célokra használják - belül múzeum működik és koncerteket szerveznek.
A múzeum középpontjában a Miklós negyed (vagyis Berlin szülőhelye) történetének rövid bemutatása, valamint a templom és a környék megőrzött szobrászati elemeinek bemutatása áll. A látogatók többek között az eredeti román stílusú bazilika makettje és az újjáépített Nikolaiviertel kerület makettje.
A bejáratnál angol nyelvű audiokalauzt kapunk (a jegyár tartalmazza). Legfeljebb egy óráig tarthat egy látogatás. A kiállítási tárgyak közül a legkiválóbbak a sírok és sírkövek, valamint az eredeti barokk oltár részét képező szobrok. A múzeumi kincstár kiállít többek között könyvek, kelyhek és ruhák. Rajtuk kívül a túra elején egy érmegyűjteményt is láthatunk majd. Érdekes megoldás a néhány szobor alá helyezett fotók, amelyek a háború előtti megjelenésüket mutatják be.
Maga a múzeum azonban a város történetének egy meghatározott részére összpontosít, és nem találunk benne világszínvonalú kiállításokat. Ha tehát sok időd van és szeretnéd megnézni a templom dekorációjának eredeti elemeit, és többet megtudni a történetéről, érdemes betekinteni a belsejébe. Ellenkező esetben valószínűleg jobb, ha más intézményekbe megy.
Múzeum a Knoblauch-házban (Museum Knoblauchhaus)
A Szent templom közelében. Nicholas a sarokban áll Knoblauch-ház (német Knoblauchhaus) Val vel 18. századaki boldogan túlélte a háborút, és talán hogy büszke legyek Berlin legrégebbi létező polgári háza címére.
BAN BEN 1759 Egy iparmágnás a tűgyártásban Johann Christian Knoblauch vásárolt egy beépített telket az óváros szívében. Közvetlenül ezt követően a meglévő épületet lebontották, és megkezdődött egy új, háromszintes késő barokk kastély építése. Az épület - más akkori polgárházakhoz hasonlóan - a földszinten kereskedelmi részre, az emeleteken pedig lakóterületre tagolódott. Közelről 170 év A Knoblauchhaus volt e vállalkozó szellemű család életének és üzletének központja.
BAN BEN század első évtizedei a rezidencia klasszikus stílusban épült át. Biztosan kivette a részét az átalakulásból Eduard Knoblauch, szakmájuk szerint építész, akinél tanult Karl Friedrich Schinkel.
A felújított házban ma egy múzeum működik stílusú biedermeieramely uralta a polgári belsőépítészetet a tizenkilencedik század első fele. Egyes helyiségek megjelenését, így a falak színét is archív fotók alapján alakították ki. A főbb kiállítási tárgyak korabeli bútorok és festmények, valamint a Knoblauch család történetét bemutató tájékoztató anyagok.
Összesen több meglátogatható szoba található két emeleten. A múzeumba való belépés ingyenes (2022 júniusától), így ha a környéken tartózkodik, ne felejtsen el egy pillanatra megállni - elvégre nem gyakran van lehetőségünk belépni 19. század polgári rezidencia. A múzeumlátogatáshoz mindössze kb Harminc perc.
Szobrok és emlékművek a Szent István-templom közelében. Nicholas
A templom körül a Szt. Miklós, több figyelemre méltó emlékművet avattak fel. A templom előtt nyolcszögletű szökőkút volt, falakon címerekkel, középen egy-egy oszlop, tetején medvével. Állítólag Berlin megalapítását szimbolizálja, melynek jelképe a medve. A közelben láthatjuk majd Berlin első hivatalos pecsétjének bronzmásolatát is a földre helyezett medalion formájában.
Van még két kb 3 méter hosszú bronzszobrok, amelyek eredetileg a királyt ábrázoló emlékmű részét képezték Frigyes Vilmos III szerzőség Wolff Albert. Az egyik a tudomány allegóriája (ülő alak könyvvel és földgömbbel), a másik pedig egy ábrázolás Klio, a történelem múzsája.
Efraim palota
Rokokó homlokzattal díszített Ephraim-palota (németül Ephraim-Palais) Nikolaiviertel legszebb épületei közé tartozik. A reprezentatív épület ben épült 1762-1766 tervezés szerint Friedrich Wilhelm Dieterich. Ez a név valószínűleg nem mond sokat a lengyel olvasóknak, de érdemes megemlíteni, hogy az építész részt vett többek között a a híres Sanssouci palota tervezésében.
A rezidencia alapítója volt Veitel Heine Ephraim, bankár és megbízható tanácsadó Nagy Frigyes. Az épület Berlin legrégebbi részének kellős közepén, a Mühlendamm és a Poststraße kereszteződésénél épült. Klasszikus elemekkel (a földszinten szabadon álló oszlopok, fölötte pilaszterek) pompázó homlokzata a város egyik legcsodálatosabb homlokzata volt.
A Miklós negyed többi műemlékével ellentétben az Ephraim-palota már a háború előtt eltűnt Berlin tájáról. A Mühlendamm utca kiszélesítése során bontották le 1936a biztosított díszítőelemeket pedig a város nyugati peremén lévő raktárakba vitték.
Amikor elkezdődött a Nikolaiviertel rekonstrukciója, a homlokzat megőrzött töredékei még megvoltak, de Nyugat-Berlinben helyezkedtek el. Mindkét félnek sikerült kijönnie egymással, és az újjáépített rezidenciát leállították 12 méter eredeti helyéről.
Jelenleg a háromszintes épület belső tereiben időszaki kiállításokat rendeznek. Látogatásunk során Kelet-Berlinnek és az NDK-nak szentelt kiállításra került sor.
Szent lovas szobor. George harcol a sárkánnyal
A Propststraße végén, közvetlenül a Spree mellett áll egy rendkívül élénk lovas szobor, amely a St. George a sárkánnyal. Magas dísz körül 6 m a szoborcsoport pikkelyes lény.
Az emlékmű szerzője az első felében élt századi XIX szobrász augusztusi csók. Nak nek 1950 az emlékmű a berlini királyi kastély udvarán állt, majd lebontása után a Friedrichshain parkba került. A Nikolaiviertel rekonstrukciója során úgy döntöttek, hogy az itt található egyik tér alkalmasabb lesz erre a munkára.
Kurfürstenhaus: az egykori Berlin nyomai
Néhány lépésre északnyugatra a Szent István-szobortól. George, látni fogunk egy vörös homokkő homlokzatot, amely tele van részletekkel, ami egy ún Kurfürstenhaus (a lengyel választófejedelem háza). Az épület ben épült 1895-1897 tervezés szerint Carl Gausehogy a kanyarban XIX és XX század több híres berlini épületet tervezett – köztük az eredetit is Hotel Adlon.
A Spree-vel szemben álló Kurfürstenhaus azon kevés háború előtti épületek egyike a város ezen részén, amely határozottan kiemelkedik az előregyártott NDK-s építmények közül. A múltban az egész folyópart tele volt ugyanilyen díszes, kereskedelmi célokra használt épületekkel.
Az épület a nevét köszönheti Jan Zygmunt brandenburgi választófejedelem. Ez az uralkodó babonás ember volt, és élete végén szilárdan meg volt győződve arról, hogy a királyi palotában egy fantom ún. A fehér hölgy. Túl akart menni az eszén, és inasházába költözött, amely pontosan ugyanott volt, ahol ma a Kurfürstenhaus áll.
Jan Zygmunt egészségi állapota azonban élete utolsó éveiben nem volt a legjobb – w 1616 súlyos szívrohamot kapott, ami miatt egy idő után át kellett adnia a hatalmat fiának Jerzy Wilhelm. Nem sokkal azután, hogy az örökös átvette a hatalmat, a babonás uralkodó meghalt hűséges szolgája házában, ahol még mindig bujkált elől. A fehér hölgy. alatt emelték ennek az eseménynek a tiszteletére század vége az épületet elnevezték A választófejedelem otthona.
Zum Nußbaum fogadó
A másik hűen rekonstruált műemlék a fogadó Zum Nußbaum. Amit azonban érdemes hangsúlyozni - a háború előtt a Spree túloldalán, a Berlinnel szomszédos Cölln városának bejárati kapujánál volt.
A fogadó története valószínűleg a kezdetekig nyúlik vissza XVI század. Nevét a bejárat előtt növő diófáról (Nußbaum németül dió) kapta.Az évszázadok során ez a hely jelentős hírnevet szerzett a berliniek és a városba látogató turisták körében.
Az újjáépített emlékmű a Szent István-templom északi falánál kapott helyet. Miklóst és az eredeti helyszínhez hasonlóan mellé diófát ültettek.
Gerichtslaube: étterem a történelmi bíróság épületében
A történelmi másolat egy újabb példája áll az utcán Poststraße étterem Zur Gerichtslaube, amely a … a felújított bíróság épületében található.
Érdemes egy pillanatra elgondolkodni az eredeti épület sorsán, melynek története visszanyúlik 1270. Ezek voltak az idők, amikor a törvény szerint a bírósági tárgyalásokat a szabadban kellett tartani, hogy bárki, aki akarta, megfigyelhesse a tárgyalást. A kedvezőtlen időjárásból adódó esetleges problémák megelőzése érdekében, amelyek akár a foglalkozás megszakítását is eredményezhetik, a középkori városházáknál árkádokat építettek, illetve nyitott falú épületeket építettek be.
Hasonló gótikus szerkezetet hoztak létre ben XIII század a berlini városházán. Az évszázadok során azonban többször átépítették az épületet, majd a végén XVII század homlokzata teljesen át lett alakítva barokk stílusban.
A második félidőben századi XIX Berlin dinamikusan fejlődött. Így egy új, monumentális építkezés mellett döntöttek Vörös Városháza (németül: Rotes Rathaus). A középkor óta létező épületek helyére kellett volna állítani, köztük a történelmi bíróság épületét, amelyet 2008-ban lebontottak. 1871. Az ilyen értékes műemlék lebontásának tervei azonban heves vitákat váltottak ki a német kulturális örökség megőrzéséről. Végül a lebontott épület töredékeit adták át I. Vilmos császár., amely az emlékművet eredeti gótikus formájában állította újra a potsdami Babelsberg Parkban.
És itt térünk vissza Nikolaiviertelbe. A kerület új arculatának megtervezésekor döntés született az udvar másolatának megalkotásáról. Az ötletgazdák azonban úgy döntöttek, hogy az épületet barokk stílusban, azaz a rekonstrukció után kapott megjelenésben építik fel. a 17. század vége. Az épület kb 150 m az eredeti helyről, és ma egy helyi ételeket kínáló étteremmel rendelkezik.