akrokorintus (görögül: Ακροκόρινθος) a neve egy magas körül 575 m egy domb, amelynek tetején ősidők óta létezik az azonos nevű erőd. A terület fölé magasodó fellegvár stratégiai elhelyezkedését a térség szinte minden uralkodója használta egészen Görögország függetlenségének visszaszerzéséig. századi XIX.
Német író az Acrocorinthról Johannes Poethen ezt írta: Itt a halottak hangosak / Minden kő hozzád kiált. Nehéz pontosabb szavakat találni, de hozzá kell tenni, hogy az Akrokorintosz-domb a legjobb bizonyíték arra, hogy Görögország története nem korlátozódik az ókorra.
A fellegvárból napjainkig fennmaradtak a görög történelem különböző korszakaiból származó falak és kisebb épületromok. Az emlékmű manapság turisztikai látványosság, és meglátogathatjuk, miközben gyönyörködhetünk a környező panorámában.
Történelem és mítoszok
Az ókori Korinthoszi Akropolisz
Bár az akropolisz nevet néha az athéni Akropolisz szinonimájaként használják, érdemes megjegyezni, hogy a görög melletti összes megerősített domb irányelv. A lazán lefordított szó azt jelenti, hogy egyszerűen Felsőváros.
Az Akropolisz két fontos funkciót töltött be – erősítette a város védelmét és szolgált a vallási istentiszteleti helyként. Nem volt ez másként Acrocorinthiában sem, ahol Aphrodité temploma állt a tetején, a dombot pedig hatalmas erődítmények gyűrűje vette körül.
Egyetlen nyomok arra késztetik a régészeket, hogy feltételezzék, hogy az Akrokorintoszt először a zsarnokság idején erősítették meg Kypselos (fordulat 7-6. században). A legrégebbi faltöredékek azonban csak erre a dátumra datálhatók Kr.e. 4. század
Sziszifusz bánja
A jól ismert mítosz Fr. Sziszifusz mondja a legendás Korinthosz királya az istenek halálra ítélték isteni pletykák nyilvánosságra hozatala miatt. Miről szólt? A választ az Acrocorinthiában találjuk.
Nos, lakosok fogadása Olympus sziszifuszi kastélyában megtudta, hogy Zeusz új szeretőt talált magának - Aegina lánya Asoposa az egyik görög folyó istene. Történt, hogy néhány nappal később Asopos felkereste Sziszüphoszt, és megkérdezte a királyt, tudja-e, kivel szökött meg a lánya. Sziszifusz kitért a válasz elől, de a folyami bálvány kérlelhetetlen volt. Aztán a király feltételt szabott: megmondja az igazat a kétségbeesett apának, ha forrás fakad Akrokorintosz dombján. Talán lehetetlen lenne egy halandó számára, de a vízistenség könnyedén kezelte a feladatot.
Akár tetszik, akár nem, Sziszüphosznak mesélnie kellett Aigina sorsáról. A dühös Zeusz halálra ítélte az uralkodót, de a forrás megmaradt. görög földrajztudós Pausanias azonosította őket Pejrene korabeli forrásával. Egyes mítoszok szerint ezen a helyen volt Bellerophonnak meg kellett szelídítenie a híres Pegazust.
Az édesvízhez való hozzáférés a domb stratégiai előnye volt, és a fellegvárat a modern korig használták.
Számos templom
Pausanias érdekes leírást ad nekünk az Akrokorintu dombról és környékéről. Bár a mai romokat nézve nehéz elhinni, a szerző szerint "Barangolás Hellasban”(Az egyik első idegenvezető), a dombot számos templom vette körül.
A geográfus sorolja: Ízisz további két szent körével találkozunk (…). Sarapisnak van még két szent kerülete (…) Viszont találunk két Helios tiszteletére emelt oltárt, valamint Ananke és Bia tabernákulumát, ahová nem lehet bemenni. E tabernákulum fölött magasodik az Istenanya temploma és az istennő trónja (…) A templomoknak: Moira, Demeter és Kory nincs látható szobra. Itt van Héra tabernákuluma is (…).
… És prostituáltak
De a legfontosabb az volt Aphrodité temploma egy dombon található. A mítosz szerint a szerelem istennője Akrokorintoszt kapta ajándékba a napistentől - Heliostól.
A népi elmélet összekapcsolta az itt létesített tabernákulust az ún szent prostitúció. Kezdetét vette Pindar ódáiamely egy görög sportolót és a templomnak adott ajándékát említi. Ez az ajándék száz prostituált volt. Sokáig bizonyítéknak tekintették, hogy egyes görög templomok lelki és testi örömöket is kínáltak látogatóinak (ez a mítosz megismétli például a lengyel Wikipédia Acrocorinth szlogenjét).
A legújabb kutatások szerint azonban (pl Stephanie Budin) nők gyakorolták gyakorlatukat a városban úgy, hogy a megkeresett pénzt visszavitték a templomba. És egyetlen kapcsolatuk az akrokorinthoszi tabernákulummal (a mateirálison kívül) az volt, hogy részt vettek az istennő tiszteletére szolgáló szertartásokon.
Sajnos a templom teljesen elpusztult - a Pausanias által említett Aphrodité páncélos szobra, Helios és Eros íjat tartva, nem maradt fenn.
Új uralkodók
Idővel új fenyegetés lebegett Hellász felett, ez volt a fejlődő római állam. A belső konfliktusoktól meggyengült Görögország nem tudott egyedül szembeszállni vele, így lakói okosan próbáltak lavírozni a rómaiak és ellenségeik között.
Kezdetben ez a taktika sikeres volt. BAN BEN Kr.e. 194 A római katonák rövid időre elhagyták Görögországot. Nyilván akkor, amikor egy Korinthusban lakó római vezető Titus Flamininus – beszélt az összegyűlt görögökhöz, mögötte légiók ereszkedtek le méltóságteljesen az akrokorinthoszi dombról. Ide azonban visszatértek, amint Róma kezelte a kisázsiai fenyegetést. A felkelés nem segített - Görögország elvesztette függetlenségét, Korinthoszt pedig kifosztották a győztes csapatok. Lucius Mummiusaki elrendelte az Akrokorinthoszt és az alsóvárost körülvevő falak lebontását.
A város gyorsan felemelkedett romjaiból, és egy meredek hegycsúcs a közelében azt jelentette, hogy a helyi erődítményekben katonai helyőrség kapott helyet. A rómaiak eredeti anyagok felhasználásával javították ki az általuk lerombolt falakat.
A bizánci időkben a várat bővítették - a bizánciak új erődítésekkel bővítették a keleti oldalt, és megerősítették az ősi falakat. A fellegvár túlélte a zűrzavart az ún "Sötét középkor", amikor ez volt az egész félsziget legfontosabb védelmi pontja a barbár inváziókkal szemben (beleértve a normannokat vagy a délről érkező szlávokat is).
Ezek azok a középkori romok, amelyeket ma is láthatunk.
Bűnözők és keresztesek kezében
XIII század nem indult túl jól Bizánc számára. A belső lázadások által felemésztett birodalom új csapást kapott. Megkérdezte tőle Leon Sguros - egy volt tisztviselő, aki arról álmodott, hogy saját államot épít Görögországban. Feletteseinek tehetetlenségét kihasználva Sguros meghódította Argoszt, és Korinthusba költözött.
A város a kezébe került, de Acrocorinth ellenállt a lázadóknak. A vár védelmét egy püspök vezette Mikulás. Sguros nem kegyelmezett a papnak. Beszélgetések ürügyén kicsalogatta az erődből, majd megparancsolta, hogy vakítsa meg és dobja le Akrokorintosz dombjáról. Ily módon egy erős erőd került egy korábbi tiszt kezébe, aki a legfontosabb védelmi pontjává tette.
Ennek a kis állapotnak a vége váratlan oldalról jött. A Bizánci Birodalmat megtámadták a résztvevők A keresztes hadjárat IV. A frankok (így hívták a kereszteseket) Görögországot is elfoglalták. Sguros bezárkózott Akrokoryntba, ahol több éven át sikeresen védekezett a betolakodók ellen. Az erődítmény eléréséhez a keresztesek még két kis várat is építettek, amelyekből az ostromot hajtották végre.
Minden azonban azt mutatta, hogy a védők elérik a magukét. Terveiket meghiúsította Sguros halála. A legenda szerint a parancsnok idegösszeomlásba esett, és a lovaglóján a szikláról a mélybe vetette magát. A védelem röviddel ezután összeomlott, és Acrocorinthus beállt a sorba Achaia Hercegség.
Sors
Görögország és Acrocorinthia további története a káosz és a kulturális hanyatlás időszaka. Földjén összecsaptak az egykori keresztesek, a Katalán Társaság, a Navarrai Társaság és az újjászülető birodalom seregei. Acrocorinthus váratlanul egy firenzei arisztokrata kezébe került Nerio és Acciaiuoliaki sikeresen vívott háborúkat az őt fenyegető zsoldoscégek ellen.
Halála és veje alkalmatlan uralma után I. Károly Tocco a domb a velenceiek kezébe került. Ez azonban nem sokat számított az oldalról jövő fenyegetéssel szemben Az Oszmán Birodalom. A törökök, miután a következő években meghódították Konstantinápolyt, megküzdöttek ellenfeleikkel Görögországban, és elfoglalták Akrokorintoszt is.
Az évek múlásával és az ostromművészet fejlődésével azonban az erőd elvesztette jelentőségét. Után 1821 visszakerült a görög uralom alá, de a mai napig romos állapotban van.
Acrocorinthia: városnézés és gyakorlati információk
Valójában az egész fellegvárból csak hatalmas kapuk és védőfalak maradtak fenn. A fennmaradó tárgyakat szegényes romok vagy alapok formájában őrizték meg. Ez azonban nem csökkenti a városnézés örömét, és minden kellemetlenséget kárpótol a csodálatos kilátás.
Hajtás
Legjobban autóval lehet eljutni oda. A hegyre való feljutás kicsit megerőltető, de a peloponnészoszi viszonyokhoz képest nem is rossz. Parkolási koordináták: 37.889888, 22.868234.
A tömegközlekedéssel való megközelítés sokkal nehezebb lesz. Az ókori Korinthosz és Acrocorinthus nem a modern Korinthosz határain belül, hanem egy több kilométerrel távolabbi település területén található Archea Korinthos. Ráadásul az ókori Korinthosz régészeti lelőhelye több mint egy óra séta Akrokorinthosztól, melynek oroszlánrészét felfelé (és vissza is) fogjuk menni. Az alternatíva az, hogy taxiba ül, és időpontot egyeztet a taxisofőrrel a visszatéréshez.
Acrocorinth városnézés
A parkoló elhagyása után a lépcsőn kell felmásznunk a fellegvár tetejére, ami nehéz dolgunk lehet. Összességében átmegyünk az úton három kapu. Nem csoda, hogy a dombot olyan nehezen megmászhatónak tartották.
Az utolsó kapu átlépése után megkezdheti a fellegvár felfedezését. A komplexum kiterjedt, és a legjobb, ha foglal 60-90 perc. Érdemes a lábát is megnézni – látogatásunk során találkoztunk néhány rosszul biztosított helyen, ahol a legjobb esetben is ki lehetett csavarni a lábát. A dombot felfedezve jó kilátókat találunk a környékre.
A dombon néhány különböző korszakból származó rom maradt fenn. Többek között ezek: Aphrodité templomának alapjai, amely alapján az ókeresztény bazilika épült, a bizánci vízciszterna, török szökőkutak, egy frank kori torony, mecsetek és egy velencei templom. A műemlékek közül a legjobb állapotban fennmaradt a Szent István-templom. Demetros, amely más, korábban a dombon létező épületek maradványaiból épült.
Jegyek
2022-ben az erőd bejárata ingyenes volt. A nyitva tartást itt tudod ellenőrizni.
