A gyümölcslégy, más néven törpelégy vagy törpe drozofil, egy apró rovar a legyek rendjéből. Mindannyian többször találkoztunk már a gyümölcslegyekkel – nemcsak a gyümölcsfák közelében, hanem az erjedő gyümölcsök, befőttek, lekvárok, borok, sőt ecet környékén is megjelennek.
A nedves törpe fajok a genetikai kutatásokhoz használt modellszervezetek csoportjába tartoznak, mert megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek. Legnagyobb előnyük a kis méret, az egyszerű menü, a rövid életciklus, a kis genom és a két kromoszóma.
Thomas Hunt Morgan amerikai biológus és genetikus 1905 óta kísérletezett gyümölcslegyekkel. Ezeket a rovarokat használta az öröklődés kromoszómális elméletének kutatására. A tudós bebizonyította, hogy a kromoszómák génhordozók, ezért 1933-ban élettani és orvosi Nobel-díjat kapott.
A gyümölcslégy volt az egyik első olyan állat, amelyet a bioűrhajózásban használtak. 1952-től rovarokat küldtek a felső légkörbe, 1947-ben pedig ez volt az első élőlény, amelyet a világűrbe helyeztek.
Tévhit, hogy a gyümölcslegyek olyan kártevők, amelyek károsítják a mezőgazdasági növényeket. Csak a gyümölcskonzerveket károsíthatják.
A hím gyümölcslégy rendelkezik a leghosszabb hímivarsejttel a Föld bármely lénye közül. Csak valamivel kisebbek, mint maga a rovar.
A gyümölcslegyek ökotermikus lények, ezért a testen kívüli hőforrástól függenek. Élettartamuk a környezeti hőmérséklettől függ. Ha harminc fok van, akkor a szú harminc napig élhet.
A gyümölcslégy agyának kétharmada képfeldolgozással foglalkozik, ezért ezek a rovarok más rovarokhoz képest kivételesen fejlett látásúak.
A gyümölcslégy tizenöt méter távolságból is érzi az erjedt gyümölcs illatát.
A hím és nőstény párkapcsolata akár húsz percig is eltarthat.
A szúnyok jelenléte az otthonban leggyakrabban annak a ténynek köszönhető, hogy egy személy tudtán kívül olyan gyümölcsöt hozott haza, amelyben már voltak szúnyogok tojásai vagy lárvái. Olyan kicsik, hogy általában csak a termés fölött lebegõ kifejletteket vesszük észre.